Harmóniában él a két nyelvvel a csabai Pecsenya Edit

Pecsenya Edit mint mondta, jól esik neki, hogy a hivatása, munkája nem marad észrevétlen, értékeli a szűkebb és tágabb közösség. Tudatában van annak, mekkora elismerés ez az ő korában.

– Anyai és apai ágon is szlovák családból származom, a nagyszüleim csak szlovákul beszéltek – árulta el az intézményvezető, aki Kardoson cseperedett fel. Hozzá­tette,

a kistelepülésnek akkoriban kitűnő általános iskolája volt, nagyra becsült tanítókkal.

Középfokú tanulmányait Békéscsabán, a szlovák gimnáziumban végezte, majd az ELTE bölcsészeként szerzett diplomát szlovák–orosz szakon. Kezdetek óta a szlavisztika és a szláv nyelvek szerelmese. Bevallása szerint első osztályos korában még gyengébben beszélt magyarul, de ma már mindkét nyelvet könnyedén használja.

– Képes vagyok egyik pillanatról a másikra váltani, gondolkodom magyarul és szlovákul is, mindkét nyelvvel harmóniában élek – emelte ki a pedagógus, hozzátéve, fáradtan megesik vele, hogy automatikusan szlovákul válaszol a feltett kérdésre.

Pecsenya Edit egy rövid intermezzo, a tudományos pálya felé mozdulás után 1985-ben visszatért a megyeszékhelyre, a város ösztöndíjasaként. A szlovák gimnázium tanára, majd 1990-ben, 31 évesen igazgatóhelyettese is lett. Az intézményvezetői feladatokat ’97 óta látja el.

– A szlovák iskolával kelek, fekszem és álmodok – tette hozzá humorosan, hangsúlyozva,

teljesen összenőtt az intézménnyel, amely számára különleges hely.

Úgy érzi, a szlovák ősök nyelvét, kultúráját őrizni rendkívül megtisztelő feladat, ám rengeteg alázat is kell hozzá.

– Ma, amikor a globalizált világban nem elsősorban a kultúra, a múlt, az ősök felé fordulunk, hanem a nyugat csillogó világa és a magasabb életszínvonal a vonzóbb, csak sok munkával és emberséggel lehet értéket őrizni – szögezte le, kiemelve, örül, hogy a szlovák iskola Békéscsaba jó nevű intézménye, melynek családias légkörében a gyermekek akár 15 évet eltölthetnek. Pecsenya Edit hozzáfűzte,

emberséggel, tiszta szívvel fordulnak óvodásaik, diákjaik felé, mert ezzel szárnyakat adhatnak, ösztönözhetnek.

A pedagógus elmondta, az elmúlt évtizedekben sok-sok apró lépéssel sikerült az intézményt felújítani, olyan modern környezetet teremteni, ahol mindenki jól érezheti magát.

– Van még rengeteg további lépcsőfok, hiszen ez egy véget nem érő folyamat – hangsúlyozta. Elárulta, azon is folyamatosan dolgoznak, hogy a nemzetiségi jelszó nap mint nap pozitív és minőségi tartalmat jelentsen. Pecsenya Edit büszke arra, hogy huszonegy évvel ezelőtt megalapították a Szlováktanár nemzetközi szakfolyóiratot, ami egy helyi nyomda közreműködésével napjainkban is megjelenik romániai, szerbiai, horvátországi és anyaországi szlováktanárok publikációival.

– A lap által is meg tudjuk jeleníteni a pedagógusok erőfeszítéseit, módszertani megújulását, a modernizáció terén elért sikereinket – összegezte.

Az online órák nagy részét élőben tartják

Pecsenya Edit elárulta, a legnagyobb kihívás most számukra is a digitális oktatás, melynek sajátosságait megtapasztalták már tavaly tavasszal, amikor egyik pillanatról a másikra kellett reagálni. Sokat tanultak, immár pontosabb képük van arról, milyen eszközök állnak diákjaik rendelkezésére.

– A családokkal együttműködve igyekszünk az oktatás hatékonyságát a tantermi tanításéhoz közelíteni – emelte ki a vezető, hozzátéve, az órák többségét élőben tartják, vendégtanáraik is bejelentkeznek a határon túlról. Folyamatosan elemzik a helyzetet: hetente összeül a tantestület is a digitális térben. Pecsenya Edit fennmaradó idejét családjának szenteli. Hatalmas otthoni könyvtára van, üzemmérnök férjével szeretnek olvasni. Leginkább a történelmi témájú írások érdeklik, de szívesen olvas szlovák, magyar és orosz irodalmat. Szereti, ha a ház körül levő kertben is rend van.

Gyermekei közül kisebbik fia Szlovákiában él, doktorált, jelenleg átképzi magát. Nagyobbik fia a szomszédos megye hatosztályos gimnáziumában tanít.