Tavaszi kertrendezés: vigyázzunk a rejtőzködő sünökre!

A keleti sünt 2014-ben az év emlősének választották. Ez az állat védet, éjszakai életmódot folytat és előszeretettel választja búvóhelyének nappal és telén is a kertekben, parkokban felhalmozott lombkupacokat, rőzserakásokat. A nőstények itt is ellenek, ezért az óvatlanul végzett kertrendezés könnyen a védett állatok, akár teljes családok pusztulását okozhatja.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ad néhány tanácsot, hogyan tudjuk óvatosan bolygatni a lomb- és rőzserakásokat és megvédeni a sünöket.

Először is lehetőleg ne vasvillával kezdjük el a rakást szétszedni, hanem szerszámnyéllel, hosszabb erős bottal, az alapi részen még óvatosabban, akár kézzel forgassuk át a halmot, így tudunk a legjobban meggyőződni arról, hogy nincs-e alatta valamilyen állat. Úgy is lehet, hogy a halmot átlátható rétegenként, fentről lefelé haladva lebontjuk. A zaj hatására a sün összegömbölyödik, a tüskéire pedig rászúródnak a levéltörmelék, amelyek szinte láthatatlanná teszik az állatot, ezért a halom alapi részéhez jutva nagyon figyeljünk a gömbölyded formákra (az összegömbölyödve megemelt állat gyakran szó szerint kigurul a gallyak és levelek közül), ez az óvatosság különösen ajánlott a május-júniusi sünellési időszakban, amikor a menedékekben a hetekig vak és szinte magatehetetlen kölykök is ott lehetnek.

Fontos, hogy soha se gyújtsuk fel helyben az ilyen rakásokat (2021. január 1-től az önkormányzatok már nem engedélyezhetik helyi rendeletben az avarégetést, így ennek törvényi tilalma általánossá válik az egész országban).

A lángok elől a felnőtt sünök nem fognak, és nem is tudnak elmenekülni, hiszen védekezéskor mindig összegömbölyödne, és emiatt szó szerint megsülnek.

Ha a gallyrakás megbontásakor sünfészket (vagy telelő sünt) találunk, ne szedjük össze a kölyköket és kezdjük mi magunk nevelgetni őket. Ehelyett az alábbi felvételen látott módon pakoljunk vissza kellő vastagságú rétegben ágakat és leveleket a fészekre, majd hagyjuk a nőstényre a továbbiakat – hívja fel a figyelmet az egyesület.

A sünöket nem kell etetnünk, mert a kölyköknek az anyjukat követve a természetes táplálékokkal (férgek, puhatestűek, ízeltlábúak, gyíkok, kisrágcsálók, hullott gyümölcsök) kell megismerkedniük, nem pedig az ember által kitett, számukra természetellenes ételhez szokjanak hozzá, amik

akár hasmenést, emésztési és növekedési problémákat is okozhatnak náluk.

A háztartásokban keletkező lombkupac és gallyrakás megszüntetése többnyire halasztható, amivel érdemes legalább addig (négy-öt hetet) várni, amíg a kölykök annyira megerősödnek, hogy éjszakánként követik anyjukat a vadászatra, de ha tehetjük, a közelben mindenképpen alakítsunk ki alternatív búvóhelyet a gallyakból vagy a következő fejezetben bemutatott süngarázzsal.

Amennyiben a lomb- és rőzserakások elbontását nem később megcsinálni (többnyire kertgondozással foglalkozó települési szervek munkaköre kapcsán), a rendszeresen ilyen munkát végző munkatársakat érdemes ellátni mesterséges süngarázzsal, amibe mind a magányosan pihenő felnőtt állat, mind a nőstény a kölykeivel áttelepíthető.

A sünök megtelepítésére, mentésére mesterséges eszközt, kisméretű kutyaházhoz hasonló süngarázst (sünmenedéket) is használhatunk, amit bokrok rejtekébe érdemes kihelyezni. Ezt, a búvóhelyet akár gallyrakás megszüntetésével veszélybe kerülő magányos sün vagy a süncsalád áthelyezésére is használhatjuk.

A keleti sünről

A keleti sünnel leginkább a fás, cserjés vidékeken találkozhatunk, lakott területen kifejezetten gyakran bukkan fel. Legtöbbször napnyugta után indul el élelmet keresni, rovarokat, földigilisztákat keres, de az évszaknak megfelelő bogyókat és gyümölcsöket is szívesen fogyasztja. Az év legnagyobb részében egyedül van, a két nem képviselői csak párzáskor keresik egymás társaságát. A fiatal sünök anyjuk nyomába szegődve derítik fel a környéket, azonban amint felcseperednek, önálló indulnak a vadászatra. A sün látása viszonylag gyenge, de az éjszakai viszonyok között remek szaglásának és kifinomult hallásának köszönhetően kiválóan tud tájékozódni. Kedveli a védettebb, kevésbé nyílt helyeket, gyakran kőfalak, kerítések mentén közlekedik. A hideg téli hónapokat farakások, rőzsekupacok alatt, téli álomban vészeli át. A sün veszély esetén összegömbölyödve szúrós tűpárnává változik, és útját csak akkor folytatja, ha újra biztonságban érzi magát. Ez különösen védtelenné teszi őket a közúti gázolások ellen, mivel a gyorsan érkező járművektől megijedve hiába gömbölyödnek össze, az nem óvja meg őket. A körültekintő szürkületi vezetés sok sün életét mentheti meg.

Képek forrása: Shutterstock.