Nászruhát öltenek a túzokkakasok Békésben

Részletezték, hogy a vízhez kötődő fajok a lefagyások után délebbre húzódnak, vagy azon folyókanyarulatokra, ahol később fagy be a víz. A darvak például Dévaványa környékén a hőmérsékletnek megfelelően hol a Hortobágy felé repülnek, hol vissza Kardoskút vagy a szegedi tavak felé. A nagy állóvizeken pedig a vadludak és a tőkés récék maradó csapatai az egyre szűkebb vízfelületekre, az úgynevezett lihogókra koncentrálódnak, amíg a fagy össze nem rántja alattuk a nyílt vizet. Megtudtuk, a vadludakra különösen jellemző, hogy a Kárpát-medencében, majd a délebbi tájakon is a hóhatárhoz kötik a továbbvonulásukat, illetve megjelenésüket.

A nappali ragadozók közül a kékes rétihéja mennyiségén is az látszik, hogy enyhüléskor nagyobb számban jelennek meg. Néha 6-8 példány is látható pusztánként, melyek a növényzetet éjjelezőhelynek is használják. Amikor azonban betör a havazás, számuk megfogyatkozik, mert a hólepel miatt kevésbé férnek hozzá a pockokhoz, egerekhez.

A nemzeti park arról is tájékoztatott, hogy

a túzokok enyhe időben főként a repceföldeken telelnek át.

A hideg hónapokban csapataik aggregálódnak, így helyenként több mint száz példány is számolható. A sekély hótakarót még könnyen viselik, mert az őz vagy a mezei nyúl hozzáférhetővé teszi számukra a repcelevelet. A hirtelen jött magas hóborítás azonban felszínre hozza vonulási ösztönüket. Az időjárás enyhülésekor a túzokok január és február tájékán „gyepezni” kezdenek, mert ezen élőhelyek lesznek hamarosan a fő előfordulási helyeik nappal és éjszaka is. Ezentúl a hormonok elindítják az olyan élettani folyamatokat náluk, mint a viselkedésváltozás és a vedlés. Február végére így sok kakas már majdnem teljes nászruhában pompázik.

Végül a cinegékről elárulták, bár nálunk telelnek át, ha télutón jelentős az enyhülés, akkor csökken az etetők látogatottsága, mert az erdőkbe vonulnak. A kényelem és a könnyű táplálék azonban vissza-visszahozza őket egy kis feltöltődésre.