Őr- és határdombként is szolgáltak Békésben

A konferencia a ,,Táj és a tájat alakító ember – kunhalmok ölelésében” címet kapta. Az eseményt a Lőkösháza Turizmusáért Vidékfejlesztő és Hagyományőrző Alapítvány, a Zsálya Egyesület, valamint dr. Rákóczi Attila egyetemi adjunktus, a Szent István Egyetem környezetkutatója szervezte a Körös-Maros Nemzeti Park és annak igazgatója, dr. Tirják László igazgató szakmai támogatásával.

Dr. Rákóczi Attila kiemelte, a kunhalmok több ezer éves, emberi kéz által létrehozott térszíni formák, a tájalakítás tanúi.

– Keletkezésüket és kialakításukat tekintve két alapvető típusba sorolhatjuk a halmokat – hangsúlyozta. – A legrégebbi halmok a lakódombok vagy tell telepek. Keletkezésük a késő neolitikumra, kora középső bronzkorra tehető, tehát akár 5500 évesek is lehetnek. Ezek nagy kiterjedésű, laposan elnyúló, ovális alakúak. A térszínből való kiemelkedésüknek köszönhetően ezeket „megülte” az ember, és településeket alakított ki rajtuk. A másik nagy csoportot a markánsan kiemelkedő, kúp alakú halmok vagy sírdombok, kurgánok alkotják. Ezeket temetkezési helynek hozták létre, és egy népcsoporthoz, az úgynevezett Jamnaja-kultúrához vagy halomépítő népcsoporthoz köthetők.

Az előadó kitért arra, a kultúra Kelet-Európából, Ázsiából tört be a rézkor idején Európába. A magas társadalmi rangú embereket fagerendákból ácsolt gödörsírba helyezték. A sírt szőrmékkel bélelték, fölé több méter magasan földet hordtak fel. A halmokat a későbbi generációk határ- és strázsahalmoknak vagy templom-, esetleg temetkezési helynek használták. Békés megyében több ezer halmot építettek különböző népcsoportok, melyek közül számos maradt meg épségben.

László Lászlóné a Lökösháza Turizmusáért Vidékfejlesztő és Hagyományőrző Alapítvány elnöke kiemelte, fő céljuk a hagyományőrzés, a vidék szépségeinek bemutatása. Ehhez az utóbbi időben több pályázati forrást is nyertek. Dr. Tóth Albert professzor „Balogh János, a nemzet ökológusa” című előadásában hangsúlyozta, mennyire fontos a természet és a táj szeretete. Kiemelte Herman Ottó és Finta János munkásságát, aki ecsegi csikósbojtárból lett akadémikus, ökológus, példakép, az amerikai angol költők akadémiájának tagja.

Árgay Zoltán, az Agrárminisztérium munkatársa bemutatta a természetvédelem igazgatási, a kunhalmok védelmének jogszabályi hátterét. Kiemelte, rendkívül fontos a népszerűsítő tevékenység. Napjaink aktuális feladataként említette a halmok hatósági nyilvántartásba történő felvezetését. Békés ebben is élen jár, hiszen megyénkben az elsők között, teljes körűen már elvégezték ezt a munkát.

Dr. Tirják László rámutatott arra, hogy a természetvédelemben óriási jelentősége van a gazdálkodókkal való együttműködésnek. Emellett folyamatos törekvésük a területszerzés. Elmondta, 2009-ben a battonyai löszpusztagyepen vásároltak földet. Ez nem nagy kiterjedésű, de annál nagyobb jelentőségű.

– Azon a tájon minden négyzetméternek óriási természetvédelmi hozadéka van – ecsetelte. – A kunhalmok területét az év minden napján vásárlási szándékkal figyeljük, de az a tapasztalat, hogy az emberek ragaszkodnak a halmokhoz, ami jó hír.

Az igazgató kitért arra, országosan is jelentős projektnek számít a dévaványai, kőmagtári állattartó telepük építése. Greksza János, a Körös-Maros Nemzeti Park tájvédelmi felügyelője „Túl a halmokon” című előadásában rávilágított arra, hogy Kígyós-pusztán önmagában mintegy 500 hektár vizes élőhely található. A fejlesztések során a pár évtizeddel ezelőtt létesített vízművek, tárgyak megszüntetésével a több ezer éves vizesélőhely-állapotot kívánják újra bemutatni. Ez természetesen hozzájárul a növény- és állatvilág helyreállításához is.

Dr. Valkó Orsolya, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora előadásában kiemelte, a visszagyepesítési munkák során a legcélravezetőbb a szénaráhordásos módszer. A legfőbb feladat ebben a donorterület megfelelő meghatározása.

– Ha jól választunk, akkor a széna tartalmazza a terület kedvező növényeinek magjait, sőt a mikroélővilágot is – ecsetelte. – A megfelelő vastagságban elterített széna akár három évig is a területen marad, azt követően lebomlik, és optimális esetben egy kedvező állapotú gyepes borítottság alakul ki.

Dr. Deák Balázs – aki szintén az MTA doktora – ázsiai kutatásainak eredményéről számolt be. Tanulmányából kiderült, hogy Eurázsia területén félmilliónál is több halom található, de vélhetően ennél sokkal több van a valóságban. Dr. Tóth Csaba Albert egyetemi docens kutatócsoportjával több évtizede végez talajtani, botanikai kutatásokat. Hangsúlyozta, fontos lépés volt a 2010-es jogszabályváltozás, mely a halmok védelmét fokozta. Azóta több menekült meg az utókor számára.

Szelekovszky László békéscsabai, természetvédelmi szakértő „A civilizáció halad, a halom marad” című előadásában bemutatta tevékenységüket a kezdetektől a napjainkig. Vallja, hogy az emberek meggyőzésének nagy jelentősége van ebben a munkában. Kitért arra, ő maga is számos kopjafát faragott, és helyezett ki halmok mellé. Sikertörténet a közelmúltból a Csanádapáca határában található Hármashatár-halom, melyre kopjafát emeltek, pihenőhelyet alakítottak ki, felállították a hét vezért szimbolizáló oszlopokat. A hely zarándokhellyé vált.

Dr. Bede Ádám régész olyan halmokat kutatott Arad megyében, amiket a romániai kutatók sem vizsgáltak eddig. A Partium területén lévő dombok döntő többsége római kori. Vizsgálatai bemutatták, hogy ebben a térségben a halmok leromlottabb állapotúak, mint a Békés megyeiek. A kistáblás művelések miatt ugyanakkor kevésbé koptak le. A kétegyházihoz hasonló halomcsoportokat azonosított, így rögzítette a Szentmárton-Mácsa és az Ottlaka-Sikló kurgánmezőt is.

Dr. Rákóczi Attila kiemelte, igen fontosak lépés volt agrártámogatási szempontból a 2014-2020-as költségvetési időszak reformja is. A földalapú támogatásoknál a zöldítési kötelezettség részei lettek a kunhalmok. A megyében több halmot jelöltek meg a gazdálkodók, így ezekkel kiválthatják a szántóterületeiket további kivonás nélkül. Kiemelte, a Szent István Egyetemen évek óta magas szinten kutatják a zöldítés, az agrártámogatások, a tájelemek védelmének hatásait, és számos nemzetközi szintű eredményt is felmutattak.

Feltérképezték az eleki várat

Csathó András István botanikus a kunhalmok mellett a földvárak kitüntetett szerepét mutatta be a ritka, veszélyeztetett gyomnövényfajok fennmaradásában. Kiemelte, az értékes növények itt is a löszgyeptalaj miatt maradtak fenn. Bemutatta az orosházi tatársánc jelentőségét, de szó esett az eleki palánkvárról is. Virók András geológiai technikus szólt arról, a kunhalmok belsejébe benézhetnek úgy is, hogy nem bolygatják meg azokat. Így árvízvédelmi töltések állapotát is megvizsgálhatják, és más régészeti értékekre is rátalálhatnak. Elmondta, méréseket végeztek az eleki palánkvárnál. A technika segítségével egészen pontos képet kaptak a vár körvonaláról, a benne lévő közlekedőutakról, sőt, még az ott lévő házak alaprajzait is körvonalazták.

Az első bástya megyénk volt

Dr. Rákóczi Attila elmondta, a kunhalmokat többezer évig nem védte gyakorlatilag semmi, csak a hagyomány, az ember tisztelete vagy éppen a rá épített kultúrtörténeti építmény (oltár, kopjafa, templom). A mezőgazdaság fejlődése során, az első és második ipari forradalom után számos területet törtek fel a termelés miatt. A halmok ekkor beékelődtek a szántott területek közé, nagy számban pusztultak el építkezés, útépítés és -feltöltés alkalmával is. A legjelentősebb lépésnek a természet védelméről szóló törvény kihirdetése számított 1997-ben. Ennek előzménye azonban egy 1994-ben, a Békés Megyei Önkormányzatnál megrendezett országos kunhalom-konferencia volt. Itt a szervezők és a résztvevők megfogalmazták ajánlásaikat a törvény előkészítőinek. Ezért mondhatjuk azt, hogy a kunhalomvédelem első bástyája Békés megye.