Gyászba borult a Kondorosi Csárda

Tóth Katalin bölcsész elmondta, a megyei könyvtár honlapján és Facebook-oldalán is megtalálható helyismereti blogra már nem csak a Békés című politikai, társadalmi és közgazdászati lapból szemléznek havonta. Kiemelte, 1913 után 1920-ban újraindult a Körösvidék című független, keresztény napilap, valamint megjelent minden hét csütörtökjén és vasárnapján a Békésmegyei Közlöny című politikai lap is.

Száz éve a Békés írt arról, hogy a háború előtt a gyulai hentesáruk keresett árucikkeknek számítottak Párizsban.

A franciák újból felvették a kapcsolatot a gyulaiakkal és a szállítást nagy tételben elkezdték. Nagyon és méltán meglepte az itt átutazgató antantbiztosokat a gyulai henteskirakatok festői szépsége, a hentesművészet gyönyörű füstölt termékei és a speciális töltelékek. Trianont nem feledve a cikk írója hozzátette: „Nem csodáljuk, ha egyszerre 100 kosárra valót is lefoglalnak az éhező Franciaország javára. Ennek hazafias szempontból ugyan örülünk, de gyulai szempontból mérsékelten bosszankodnunk kellene. Reméljük, hogy legalább jól megfizettetik a franciákkal, amikor a magyar szalámiért Németország, Svájc és Anglia már most – amikor még nincs is készen – ugyancsak sorban áll.”

A Békésmegyei Közlöny arról írt 1920 decemberében, hogy az Alföld egyik híressége,

a Kondorosi Csárda – melynek környékére a gulya, ménes helyébe derék, szorgalmas, gyarapodó nép települt – gyászba borult.

Huszonnyolc éves korában ugyanis elhunyt Liker Mihálynak, a csárda tulajdonosának szelíd lelkű, szép, fiatal felesége, Mazán Mariska. Így kikerült az épületre a gyászlobogó, és az elhunyt családtagjainak, többek között kislányának a szíve is majd megszakadt. A falu egésze részvéttel kísérte a köztiszteletnek örvendő fiatalasszonyt a temetőbe.

Földmívesbálról adott hírt a Körösvidék. A békési földmíves ifjúság 1921. január elsejére tűzte ki a Bérház nagytermében a hazatérő hadifoglyok és az árva gyermekek felruházására szolgáló jótékony célú táncvigalmat. Ahogy írták: „Felülfizetéseket a jótékony célra való tekintettel köszönettel fogad, és hírlapilag nyugtáz a rendőrség.”

A Békés beszámolt arról, hogy

a románoknak az elrabolt vasúti kocsikat vissza kell adniuk.

Több mint kétezer mozdonyt, köztük a legjobb és legújabb Góliátokat és Buffalókat, 6623 új személykocsit vittek el. Romániába vontatták a petróleum- és olajtartálykocsikat, pótszerelvényeket, valamint a szerszámkészleteket sem hagyták itt. A Budapestre érkezett vasúti jóvátételi bizottság a magyar kormány követelését jogosnak ismerte el. A románok is így tettek, de nem akartak mindent visszaadni, így tárgyalások kezdődtek.

A tüzelőfahiány megyénkben kicsúcsosodott 1920 de­cemberében, már az utcán lefektetett, jól bealapozott pallókat is elhordták. A Békés azt írta, a pallókat felszedni, és aztán egész télen sártengerben járni, ez még kényszerűségből sem menthető.

Bekékült körmökkel írtak a rendőrök

Nincs fája a rendőrségnek címmel a Körösvidék írta száz éve, hogy a békéscsabai államrendőrség már másodszor fogyott ki teljesen a tüzelőből. Leírták, hogy a város életében oly fontos szerepet betöltő rendőrségi tisztviselők ismét megkékült körmökkel szántogatnak papírjaikon. „Vajon senkinek sincs fája a közbiztonság őrei számára? És vajon a város sem tud kölcsönözni a rendőrségnek?” – tették fel a kérdéseket. Másféle rendőrségi ügy: Dobozról két versenylovat loptak el, a vésztői és öcsödi tetteseket Orosházán fogták el. Az elkövetők egy éjen át vágtattak Orosházáig, ahol az egyik állat a nagy hajtás miatt végkimerülésben kimúlt.

És hogy egy jó hír maradjon a végére, nagyszerű lakodalmat tartottak Szarvason. Száz éve idősebb Borgulya Pál szarvasi gazda, kisgazdapárti nemzetgyűlési tag egyszerre két leányát adta férjhez. A kettős lakodalmon több százan vettek részt, köztük a vármegye főispánja is. Az esküvőre összegyűlt nép sem járt rosszul, őket kaláccsal kínálták.