A negyven évvel ezelőtti nagy árvízre emlékeztek Tarhoson

– Tizenhárom éves gyermekként, 1980. július 28-án, a gátszakadás napján Gyulán sporttáborban nyaraltam. Édesanyám és Ancsa néném jött értem, hogy haza kell menni, mert jön a víz – idézte vissza személyes emlékeit köszöntőjében Kürti Sándor, Tarhos polgármestere. – Nagynénémék Békésen laktak, anyukámmal és kisebbik nővéremmel, mi is odakerültünk. Édesapám a gáton a védekezésben vett részt, egy éjszakán láthattam. Idősebbik nővéremet, aki Fáspusztán pedagógusként dolgozott akkor, a gyerekekkel Vésztőre vitték az árvíz elől.

Mint mondta, néhány nap múlva a tarhosi gyerekeket és fiatalokat balatoni táborba utaztatták, ahol a vezetők este fél nyolckor, a Híradó idején mindig kikapcsolták a tévét: – Nem tudtuk, mi történik a családunkkal, az otthonainkkal, egyáltalán Tarhossal – folytatta a gondolatot Kürti Sándor. – Azután eljött a pillanat, visszatérhettünk, a víz visszahúzódott. Megdöbbentő élmény volt, amikor Békés felől a hídon áthaladva megláttuk az összeborult tanyákat, a víz maradványát, talán állati tetemeket is. Tarhos túlélte, ez volt a mi sorsunk.

Kürti Sándor beszéde végén fejet hajtott a védekezésben résztvevők előtt. Dr. Kovács József országgyűlési képviselő 1980-ban már több éve dolgozott a megyei kórházban orvosként: – Július 18-án érkezett a hír, hogy Békés környékén átszakadt a gát, és a környező területeket elöntötte a víz – tette hozzá. – A szakemberek a lakosság segítségére siettek, négyezernél több embert kellett kitelepíteni, de a katasztrófa 13 ezer embert érintett valamilyen formában. Összesen 208 millió köbméter víz ömlött ki a Körös medréből: termő és a lakott területek egyaránt érintettek voltak. Kitért arra, hogy az árvíz közegészségügyi problémákat is okozott. A kórház területén a fertőző osztály kapacitását négyszeresére emelték az ivóvízzel kapcsolatban kialakult és egyéb gondok miatt.

Lábdy Jenő, az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki főigazgató-helyettese elmondta, a Tisza völgyében az árvízelhárítás leghatékonyabb módja a fejlesztés, amelynek az Új Vásárhelyi-terv ad keretet. Mindez három fő pilléren, a töltések megfelelő méretűre magasításán, a hullámterek kitisztításán és a vésztározók építésén nyugszik. Hangsúlyozta, a térség biztonságban van köszönhetően a fejlesztéseknek és a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóságnak (KÖVIZIG).

Szabó János, a KÖVIZIG igazgatója az árvízi védekezés szakmai hátterét világította meg. Mint mondta, 1980-ban Tarhosról, Bélmegyerről és Újladányból összesen több mint 4000 embert telepítettek ki. Rengeteg állat, 35 szarvas-marha, 1500 sertés, 43 juh, 45 ezer baromfi, megszámlálhatatlan hal pusztult el. A vízbe került 306 ezer köbméter hígtrágya, 75 ezer tonna almos trágya, 1700 tonna műtárgya, 8 tonna szálas és 4 ezer tonna szemes takarmány. A heroikus küzdelmet átlagosan 29 közúti, 36 vízi jármű és 67 földmunkagép segítette. Felhasználtak egymillió 420 ezer homokzsákot, míg a védekezésben naponta átlagosan 5575-en vettek részt.

Megszületett a Memo-Ár

Az 1980-as árvíz évfordulója emlékére készült, A mi történetünk – Memo-Ár című kötetet a szerkesztő Molnárné dr. Tarkovács Márta mutatta be. Mint elmondta, a kiadvány őrzi azoknak az emlékét, akik részt vettek a védekezésben, akik sokat tettek Tarhos megmentéséért. A kiadvánnyal párhuzamosan megszületett egy kiállítás is, amely 16 tablón jeleníti meg negyven évvel ezelőtti eseményeket, illetve a kiadványhoz hasonlóan szélesebb kitekintést is ad az ember és a víz kapcsolatáról.

Kapcsolódó cikkünk:

https://www.beol.hu/kozelet/helyi-kozelet/negyven-eve-szakadt-at-a-gat-a-kettos-korosnel-2924726/