A legjobb íjászok városa rangjáért küzdött az eleki csapat

– Mi két női versenyzővel indultunk. Köztük volt Jakó Margit, aki a remek nemzetközi eredményeinek sorozatát követve az első Bhutáni Nemzetközi Íjász Bajnokságon rendkívül szoros küzdelemben az előkelő második helyen végzett. Jómagam vezetőként irányítottam a csapatot, a további négy főt pedig eredményeik, hozzáállásuk alapján választottuk ki. Minden évben az alapján állítjuk össze a csapatot, hogy kik azok, akik egész éves munkájukkal kiérdemelték, hogy képviseljék az egyesületet, a várost. Így olyan évünk is volt, amikor két gyermekkel mentünk a versenyre. Persze ilyenkor nem a győzelem, sokkal inkább az élmény hajt minket – fogalmazott Duró Lajos, az eleki Velek Vezér Hagyományőrző Íjász Egyesület elnöke és edzője.

Mint megtudtuk, miután megérkezett az eleki csapat Téglásra, a vezéri sátorban fogadta őket a Keleti Gyepű feje, ezután a felszerelésmustra következett, ahol egy tizedik századi harcosként kellett fölállniuk az íjászoknak. A szemlén fontos volt, hogy történelmileg korhű legyen minden nevező. – Nem lehetett rajtunk kulcskarika, műanyag, karabiner, csakis magyar jellegű íjakat, kaftánokat, csizmákat és szablyákat viselhettünk, amelyekért pluszpontokat kaptunk – ismertette az edző.

A megnyitót követően elkezdődött a verseny, ahol negyven csapat küzdött a legjobb íjászok városa rangért. A megmérettetésen minden csapat mellé egy másik város delegáltjait rendelték, akikkel egész nap versenghettek a csapattagok. – Együtt mentünk célról célra. És minden célnál külön kellett szaladni, mozogni. Az egyik feladatnál például mozgó műlóról céloztunk, máskor egy madzagon lógó dobókockát kellett meglőnünk, és annyit léphettünk előre, amennyit éppen kilőttünk – részletezte Duró Lajos. Végül az eleki csapat a negyven nevező közül a huszadik helyen végzett.