Bejárta az egykori Nagy-Magyarország határait a medgyesegyházi motoros

Maczelka Róbert és Nagy Tibor több mint húsz éve barátok, a motortúra ötlete utóbbi fejéből pattant ki: – Még az 50. születésnapján eldöntöttük, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján elindulunk és megkerüljük az egykori magyar határsávot – mesélte Maczelka Róbert. A medgyesegyházi férfi hozzátette, lázas felkészülés kezdődött, útvonaltervezéssel, szálláskereséssel. Elmondta, kezdettől fogva rengeteg támogatójuk akadt: volt, akitől régi térképet, mástól motoros alkatrészt, kempingfelszerelést kaptak. Az indulás előtt már több mint hatszáz követőjük volt a közösségi oldalon, ahová feltöltötték a tervezett útszakaszokat is, vármegyékre bontva.

– A koronavírus terjedése áthúzta számításainkat, elindulni június 4. helyett csak július 12-én tudtunk, a csanádalberti kopjafánál kívántak széles utat nekünk.

A járvány miatt a motorosok első útja Szerbia helyett Horvátországba vezetett. Már a Balkán-félszigeten töltött első napjuk kalandosra sikerült: véletlenül rossz irányba hajtottak, a Száva folyó közelében azt hitték róluk, határsértők. Tisztázták a helyzetet, majd folytatták az utat, miután elsőbbséget adtak egy vaddisznócsordának.

Maczelka Róbert elmondta, minden nagyobb településen felkeresték a fontosabb történelmi emlékhelyeket és ahol tudtak, nemzeti színű szalagot is kitűztek: – Emlékeinkbe vésődött Fiume városa, amely a Monarchia idején Magyarország legnagyobb kikötője volt. Mindenütt élmény volt látnunk, hogyan élnek és ápolják a hagyományainkat a magyarok – tette hozzá. Elárulta, a horvát–bosnyák határ mentén sem volt egyszerű az előrejutás: be kellett menniük egy hegy gyomrába, ezen a területen később szakadékok, sziklák szegélyezték az utat.

– Mindössze 20 km/órás sebességgel haladtunk, másik járható út nem volt, csak ez a favágóknak fenntartott, ami összekötötte Donji Lapac községet a külvilággal – tette hozzá. Ezután Goszpics városa következett, aznap 440 km-es távot mentek, ebből 50 kilométer esett közel 600 méter tengerszint feletti magasságra. A motorosok Horvátország után Szlovénia, majd Szlovákia érintésével „súrolták” a régi határokat. Nagy élményt jelentett számukra Pozsony, ahol egy felsőszelin lakó barátjuk kalauzolta őket.

– Az erdélyi szakaszokon az ezeréves határ volt a legemlékezetesebb állomásunk, felmentünk a Rákóczi-vár romjaihoz is – mondta Maczelka Róbert. Hozzáfűzte, Csíkszépvízen magyar, Gyergyószentmiklóson román házaspárnál aludtak. Elárulta, Erdélyben komoly viharokkal küzdöttek, egyszer 80 km/órás szél fújt, már billegtek a vasak, így meg is kellett állniuk egy sajtárus eresze alatt.

– Tizenhat nap alatt összesen 4856 kilométert mentünk, ebből 160 volt murvás szakasz. Mindössze háromszor derült ki felettünk az ég, a többi napon esőfelhők kísértek, volt hogy két napig ömlött megállás nélkül – emlékezett vissza Maczelka Róbert. A motoros elmondta, minden reggel 6 körül útnak eredtek, egy kis nápolyi vagy épp kolbász és szalonna adta a lendületet. A szállásra napi 10-12 óra motorozás után értek, s pihenés előtt még összerakták a másnapi útvonalat, főztek, karbantartási munkálatokat végeztek.

– A motorok műszaki állapotáért, az ételért és a ruházatért én feleltem, az útvonaltervért és a híradástechnikáért Tibor – árulta el Maczelka Róbert. A motorosok vittek magukkal GPS-t, okostelefont, laptopot, sok helyen, ahol nem volt internet, előre feltöltött térképek alapján tájékozódtak.

A túra fizikai kihívást jelentett: itthon tornagyakorlatokkal készültek, az út során, a pihenőknél rendszeresen nyújtották izmaikat. Megörökítették a látnivalókat, ezekből terveik szerint film is készül.

– Közönségtalálkozót tervezünk. Jövőre pedig pótolni szeretnénk a vírus miatt kimaradt 1000 kilométeres ukrán és szerb szakaszt.