2020.07.09. 18:17
Trabanttal érkezett Gyulára a Terror Háza kiállítása
A kommunista vezetők úgy gondolták: ahogy el lehetett rejteni elhunytakat a 301-es parcellában a budapesti Új köztemetőben, el lehet temetni örök időkre a közép-európai emberek szabadság és függetlenség iránti vágyát is. 1989-ben és egy évvel később a választásokon bebizonyosodott, hogy ezek az érzések nem tűntek el – fogalmazott Balogh Gábor történész a Terror Háza Múzeum 30 éve szabadon című vándorkiállításának csütörtök délutáni gyulai megnyitóján.
Az eseményen mondott köszöntő beszédében Kónya István, Gyula alpolgármestere felidézte a rendszerváltás utáni első szabad gyulai országgyűlési és önkormányzati választások történetét, eredményeit. Hangsúlyozta, a magyar embereknek is tanulniuk kellett a demokráciát, hiszen a kommunista érában nem lehetett szabadon véleményt nyilvánítani.
Balogh Gábor történész a Terror Háza Múzeum képviseletében elmondta, a nemzetközi helyzet már 1989-et megelőzően is „fokozódott”. A kiállítás kapcsán kitért arra, hogy a tárlat tablói 1945-től idézik vissza történelmünket. Nyomatékosította, akkoriban sokan bíztak abban, hogy a vesztes háború elmúltával is létrejöhet egy független és szabad Magyarország. Sztálin azonban, amit nem kapott meg Hitlertől, megkapta a Roosevelttől és Churchilltől, vagyis a világégést követően Közép- és Kelet-Európa szovjet befolyás alá került, amit 1975-ben az úgynevezett Helsinki megállapodások részeként újra is szentesítettek.
– A 70-es évek végén, 80-as évek elején éppen ezért senki sem gondolhatta, hogy a térség egy-másfél évtized múlva újra szabad lesz – hangsúlyozta. – Nem sejthették, hiszen az évtized minden tekintetben a Szovjetunió sikerszériáját hozta, a nemzetközi politika valamennyi frontján az első helyre került. Az Egyesült Államokban pedig a vietnámi háború vagy a Watergate-ügy megdöntötte a politikai elitbe vetett bizalmat. A szovjet vezetés úgy érezhette, bármit megtehet. Ebben a helyzetben robbant be a lengyelországi Szolidaritás Független Szakszervezet 1980-ban. A gdanski mozgalom hatására Közép- és Kelet-Európában ellenzéki szervezetek, szerveződések, sztrájkmozgalmak jöttek létre, amelyek egy évtizeddel később megdöntötték a rendszert.
Trabanttal érkezett Gyulára a Terror Háza kiállítása
A történész kitért arra, hogy a Szovjetunióban sem volt fenékig tejfel az élet, ellátási nehézségek, technológiai lemaradás, sorban állás, piszkos éttermek jellemezték az országot.
– Persze erről nem lehetett beszélni, hiszen a cenzúra és a KGB egyaránt kifogástalanul működött – tette hozzá. – 1985-ben azután Mihail Gorbacsov meghirdette a glasznoszty (nyíltság) és peresztrojka (gazdasági és társadalmi átalakítás) politikáját, és még maga sem gondolta, hogy a reformok hozzájárulnak majd a birodalom a bukásához. 1986 áprilisában bekövetkezett a csernobili atomkatasztrófa. Balogh Gábor szólt arról, hogy 1986 április 26-a előtt Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin Atomerőműnek hívták a létesítményt, a tragédiát követően azonban soha többet nem lehetett így nevezni, maradt a csernobili atomerőmű név. Amikor pedig már több száz halálos áldozata és sok ezer sérültje volt a történteknek, Gorbacsov hét áldozat családjától kért elnézését.
„A peresztrojka fontos faktor, de csődöt mondott a reaktor” – összegezték Moszkvában ironikusan az eseményeket és az inkább csak papíron létező nyíltságot.
1989-ben azután a Csodák éve következett, amikor a kelet-és közép-európai népek bebizonyították, él bennük a szabadság és a függetlenség utáni vágy. 1990-ben pedig jöttek a választások.
– Most pedig itt vagyunk 2020-ban, 30 éve szabadon – zárta beszédét a történész.
