2020.07.04. 15:14
Nem az ismertségre hajt a csabai zenekar
A közelmúltban új, Vonalak című dallal, illetve videóklippel jelentkezett a Békés megyei fiatalokból álló zenekar, a Spektív. A srácokkal még tavaly ismerkedtünk meg, most bekopogtattunk hozzájuk, hogy meséljenek az új dalról, illetve az utóbbi időszakról. Ulbert Dáviddal, az együttes gitárosával, szövegírójával beszélgettünk.
– Hogyan értékelnétek az utóbbi évet?
– Tavaly márciusban volt az első próbánk ezzel a formációval. Az elmúlt időszakban leginkább a dalok írására, és azok összepróbálására fektettük a hangsúlyt. Bár ismerjük egymást régóta, de ilyen felállásban még nem zenéltünk együtt, össze kellett szokni.
– Mi volt a legnagyobb változtatás megalakulásotok óta?
– Igazából az, hogy saját kezünkbe vettük a dolgokat, mi vesszük fel a saját dalainkat, mi keverjük ki. Így sokkal gyorsabbak, és hatékonyabbak is vagyunk.
– Mennyit dolgoztatok az új számon?
– Minden számon addig szeretnénk dolgozni, amíg mind a hatan elégedettek nem leszünk. Nem akarjuk elhúzni, de elkapkodni sem.
– Honnan jött az ihlet az új dalhoz? Van esetleg konkrétum, hogy kiről szól?
– Ketten írtuk a dalt, Skorka Marcellel. A gitártémát Marci egy komolyabb, szombat esti hazatévedés után alkotta meg – saját bevallása szerint – nem éppen a legjobb hangulatában. A szövegről igazából annyit tudok mondani, hogy az egész egy párhuzam két téma között. Nem szerencsés nagyon megmagyarázni, így bárki tudja magára vonatkoztatni. Az, hogy nekem mit jelent, illetve másnak, nem kell feltétlenül egyeznie. Szerintem érthető a történet.
– A teljes album mikorra várható? Folytatja majd a Vonalak irányvonalát?
– Egy EP-re való anyagot – hat számot– télig tervezünk összerakni. Vannak a Vonalakhoz hasonló hangulatú, illetve hangszerelésű nótáink, de attól teljesen eltérőek is előfordulnak.
– Melyik előadó/előadók gyakorolják a legnagyobb hatást jelenleg a zenétekre?
– Itt mindenféleképpen szeretnénk kiemelni Vitéz Lászlót, békéscsabai dalszerzőt. Nagy hatással volt ránk, igazából gyerekkorunk óta. Természetesen rengeteg más külföldi előadó is befolyásolt minket.
– Többnyire vidéki fiatalokból álló zenekarként mire kell a legjobban figyelni, mi a legnehezebb?
– Arra kell figyelni minden zenekarnak – legyen az vidéki vagy sem –, hogy önmaga maradjon végig. Ne alkudjon meg, és ne engedjen a befolyásolásnak. Ne az ismertség legyen a cél bármi áron, hanem az üzenet, a saját dalok írása.
– Hogyan látjátok a mai hazai rock, alter-rock helyzetét?
– Tíz éve még jobban élt ez a dolog. Nagyobb érdeklődés övezte a hangszeres zenét, rengeteg koncert volt. A lényeg, hogy lehet siránkozni, hogy jajj, bezzeg régen, így meg úgy. De! Tenni, tenni kell! Fejlődni kell és kitartani, értéket kell képviselni, és azt közvetíteni, ahogy csak lehet. Nem szabad meglovagolni a hullámokat, felmérni, hogy éppen mi megy és olyat csinálni. Nem a tömeg rossz ízléséhez kell hozzáromlani. A kultúra feladata éppen ennek az ellenkezője, a tömeget kell igazítani hozzá, azt kell felemelni, ha úgy tetszik. Nagyon kevés ilyen zenekar van ma Magyarországon, és nincs könnyű dolguk. Mi is igyekszünk ebbe az irányba haladni.
– Milyen tervekkel néztek a jövő felé?
– Dalírást, stúdiózást, valamint koncertezést tervezünk, amennyit csak bírunk.
A zenekar jelenleg a következő felállásban hasítja az étert:
Horváth Dávid – ének
Ulbert Dávid – gitár, szöveg
Skorka Marcell – gitár, zene
Molnár Szabolcs – basszusgitár
Ulbert Áron – dob
Skorka Gergő – billentyű
A Skorka név szintén ismerős lehet olvasóinknak, ugyanis a testvérek egy másik formációban, a Skorka Blue-ban is játszanak. A fiúk Titusszal kiegészülve legutóbb a Csabagyöngye stégjén adtak koncertet, a járványidőszak után megindult kultúrélet éllovasaiként.
Kapcsolódó cikkeink:
