A túlélő haranggal idézték fel a nagy árvíz eseményeit Békésen

Az eseményen Deákné Domonkos Julianna önkormányzati képviselő köszöntötte a megjelenteket. Mint emlékeztetett rá: negyven évvel ezelőtt, 1980. július 28-án reggel 6 óra 35 perckor minden előzetes tünet nélkül átszakadt a Kettős-Körös jobb parti töltése.

A szakadás rövid idő alatt 78 méterre bővült, több mint négyezer embert kellett kiköltöztetni több településről. Kitért arra, hogy a megemlékező programsorozat részeként kedden reggel 6.35 perckor, a gátszakadás időpontjában a négy érintett település önkormányzata, a járási hivatal, Békés Megye Önkormányzata és a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság képviselői megkoszorúzták a gátszakadásra emlékeztető emlékművet.

Szólt arról, hogy közelmúltban elkészült az a harangláb, amely az egykori rosszerdei református gyülekezet harangjának ad új otthont. A haranglábat Kocsor István békési vállalkozó, ácsmester készítette el. A bádogos munka Herbert János békési mester keze munkáját dicséri. Mindketten önzetlen segítőként álltak a jó ügy mellé.

Az utolsó rosszerdei harangozó unokája szólaltatta meg a harangot

A haranglábat Katona Gyula református esperes-lelkipásztor szentelte fel. A rosszerdei harang történetével kapcsolatban megtudtuk, Békésnek a második világháború előtt hatalmas tanyavilága volt, amely keleten Okánnyal és Sarkadkeresztúttal, nyugaton Hunyával és Kétsopronnyal volt határos.

A terület több mint 20 ezres református közösségét egyetlen egyházközség a Békési Református Egyház látta el. A tanyasi emberi lelkigondozására Békésről utaztak ki lelkészek, valamint a református kántor-tanítók segítettek be az egyházi szolgálatokba. A Békéstől néhány kilométerre fekvő Békés-Rosszerdőn is volt református közösség, de nem épült saját temploma vagy imaháza, hanem a rosszerdei iskola szolgált istentiszteleti helyül.

Az iskola mellett egy haranglábban lakott a rosszerdei reformátusok harangja, amely istentiszteletekre hívogatott, temetésekről, halálesetekről adott hírt. Utolsó harangozó Hrabovszki Pálné volt. 1980-ban az árvíz elpusztította Rosszerdőt. Mivel a kelet-békési tanyavilág az Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet területét alkotta, a tsz a harangot az árvíz után 1981-ben leszereltette és a központba szállította.

Az utolsó tsz-elnök, Balogh László, aki maga is egyháztag volt, jelezte, hogy a harang náluk van. Később, három éve a harang bekerült Békésre, a református egyházhoz, és emlékeztet az egykori rosszerdei gyülekezetre, valamint a kelet-békési tanyavilág lakóira. A presbitérium döntése alapján a harangot iskolai alkalmakon fogják megszólaltatni. Mike Jenő, a Békési Baptista Gyülekezet presbitere igei gondolatait tolmácsolta.

Külön érdekesség, hogy kedden este az utolsó rosszerdei harangozó, Hrabovszki Pálné unokája, Barta Györgyi szólaltatta meg a harangot.

Az ár 15 kilométer szélességben elpusztított mindent

Kálmán Tibor, Békés polgármestere emlékező beszédében elmondta, negyven éve az ár körülbelül 15 kilométer szélességben és hosszúságban, elpusztított, magával ragadott mindent, ami útjába került, többek között Rosszerdő iskoláját is.

– Elszorul a szívünk, amikor a 40 évvel ezelőtti tragédiára gondolunk. Elszorul, hiszen lakóhelyünk állt akkor a tragédia középpontjában, apáink, nagyapáink küzdöttek az elemekkel miközben megsemmisült a békési tanyavilág egy igen jelentős, sokaknak otthont, megélhetést adó része is – ecsetelte.

– Négy évtized után az akkor pusztulásra ítélt harang erre a tanyavilágra is emlékezve kapott új otthont új lehetőséget, hogy az akkor reászakadt kényszerű hallgatást most megtörve újra hirdesse a régiek emlékét. Akkoriban, amikor a gátszakadás tengerré változtatta a tájat, a gépek mellett az emberi erő volt a leghatékonyabb, leggyorsabban mobilizálható munkaeszköz. Volt olyan időszaka a védekezésnek, amikor egyidejűleg 9388-an vettek részt a munkálatokban, elképzelni is nehéz, hogy a hetekig tartó krízishelyzetben micsoda összefogás, micsoda akarat forrasztotta össze az itt dolgozó civileket, katonákat, vízügyi szakembereket. Másodsorban, de legalább akkora jelentőséggel emlékezik tehát reájuk nagyon is hitelesen ez a harang.

Kiemelte, Békés és környéke állott az akkori tragédia közvetlen közelében, de ádáz küzdelem folyt a környező településekért, Bélmegyerért, Tarhosért sőt még Dobozért is 1980 nyarán, az árvíz az ő élet-halál küzdelmüket is jelentette.

– Értük, az ő helytállásukért is szól tehát ez a harang, mely a mai nappal, az emlékezés pillanatain túl e négy település: Békés, Bélmegyer, Tarhos és Doboz évszázados összetartozásának is emléket állít – fogalmazott Kálmán Tibor.

Tarhos polgármester gyermekként élte át az árvízi eseményeket

Kürti Sándor, Tarhos polgármestere elmondta, ősei is az árvíz sújtotta területeken éltek.

– Tizenhárom éves gyermekként éppen Gyula-Városerdőn sporttáborban nyaraltam, amikor a gátszakadás történt. A kitelepítéskor családunk is szétszakadt – árulta el. – A gátszakadás után, egy pár nappal később a tarhosi gyermekeket, így engem is Zánkára vittek nyaralni, ahol tudatosan elzárták előttünk az információkat. Mikor hazatértünk akkor láttuk a szörnyű pusztulást, de a védőknek, a segítséget nyújtóknak, az összefogásnak köszönhetően megmaradhattak házaink, kicsiny falunk, Tarhos. Ezúton is köszönet Békés város védelmet nyújtó intézkedéseinek. Kívánom, hogy a mai harangláb-szentelés is legyen egy gyümölcsöző összefogás kezdete, hisz a harang nekik, nekünk, értük, értünk szól.

Bemutatták Az elmosott világot, vasárnap kerékpáros eméktúra

A megemlékezést a református gyülekezeti teremben folytatták, ahol bemutatták a városi árvízi emlékkötetét, a Mucsi András és Szalkai Imre által írt „Az elmosott világ” című könyvet. A kötetben Mucsi András a békési tanyavilágról készített tanulmánya és Szalkai Imre személyes hangú írása olvasható az árvízről.

Az emlékprogram negyedik és egyben utolsó rendezvénye augusztus 2-án vasárnap lesz, amikor kerékpártúrán vehetnek részt az érdeklődők. A túra a békési nagyhídtól indul 10 órakor. A résztvevők felkeresik Ludad, Povád, Vizesbánom egykori tanyavilágát.