Galériával

2020.06.23. 06:55

Pittyent a dugókám a pósteleki erdőben

Öcsém több mint 30 évvel ezelőtt vágott bele a Békéscsabán akkor népszerű tájfutásba. Én kivártam a 2020-as nyári napfordulót, hogy tájgyalogló legyek. A koronavírus-járvány miatt ugyanis múlt szombaton kezdődött az idei Békés megyei tájfutószezon a pósteleki kastélyparkban és erdőben. Sokakkal együtt belekóstolhattam az alkonyati, éjszakai erdei tájékozódás izgalmas világába. Én a sétálós ,,futamot” választottam, de mesteri segítséggel begyűjtöttem a pontokat.

Nyemcsok László

A Békés Megyei Tájékozódási Futó Szövetség rendhagyó eseményén a kastélyparkban Szűcs Péter, a Csipa SE, a megye egyetlen tájfutó egyesületének vezetője fogad. Az esőházban lévő regisztrációhoz sétálva arról mesél, hogy a tájfutás Skandináviában az 1890-es években a katonai terepgyakorlatokból, a terepfutásból és az atlétikából nőtt ki. A közép-európai országokban az alapját a természetjárás – amit a tájfutás nagyobb iramú változatának is neveztek – és a ,,turistáskodás” képezte.

A regisztrációnál háromféle lehetőség közül választhatok, a pontbegyűjtésre szavazok. Még világos van, megkapom a térképet és a dugókát, amivel majd chipelni kell – ez már a 21. század –, és sétálva indulok a pontok keresésére, mert így könnyebb beszélgetni Péterrel.

– A tájfutás igazi családi zöld sport – meséli. – A versenyeken egyszerre jelennek meg a különböző korosztályok, a szabadidős és az élsport képviselői. A kezdő gyerekek, tinik, a válogatott tagjai és a szórakozásból sportoló szeniorok is teljesítik a nekik megfelelő nehézségű pályákat. Többen itt találtak egymásra, majd a gyerekeik is tájfutók lettek.

A piros pólós anyuka, aki szembe jön velünk például úgy ragadt itt, hogy a gyerekét vitte edzésre, és egyszer csak úgy döntött, ő is kipróbálja. Ebben a sportban nem feltétlenül a jó helyezés a cél, a pontok megtalálásának öröme sokkal nagyobb jutalom. A kisgyerekek a szülőkkel együtt sétálnak végig a pályájukon, előre egyeztetett munkamegosztásban. A szülő olvassa a térképet, fiánál, lányánál a chip. A gyermekek csodálatos környezetben nőnek fel, erdőn-mezőn, tavasztól őszig kint.

Péter rutinosan tájékozódik, én csak követem. Már látjuk az első bóját, nekem jár a jutalom, hogy a dugókával megérintsem az ott lévő készüléket. Pittyegés, piros fény, mehetünk tovább. Az erdőben a tájékozódáshoz szükség van tájolóra is, ami segít a valóságnak megfelelő irányban tartani a térképet. Az útvonalat mi magunk választjuk ki. Az ujjamat mindig rajta kell tolnom, hogy tudjam, hol járok. Komoly odafigyelést igényel a feladat. Ha elkalandoznak a gondolataim, perceket veszíthetek.

– A tájfutás fejleszti a koncentrációt, az önálló döntési képességet, hiszen folyamatosan választani kell – ecseteli Péter. – Ennek a képességnek más területen is hasznát veheted. Intelligens sport a mienk.

Közben elérjük a második pontot. Dugóka, pittyegés. Péter átadja nekem a térképet, azt mondja, innentől már én is boldogulok. Elsőre az jut eszembe, hogy néha az egyenes úton is eltévedek, de azért összeszedem magam.

– Ha nem tudsz még jól tájékozódni, menj az úton! Kicsit hosszabb lesz, de biztonságosabb, nem tévedsz el. Ha viszont már képben vagy – mert ez tanulható – akkor mehetsz árkon-bokron át” – mondja a Mester. Követem a jó tanácsot, az úton indulok el. Az első kereszteződésnél jobbra, a másodiknál balra, és már látom is a bóját. Nem is olyan nagy ördöngösség. Megy ez nekem. A jutalompittyegés után magabiztosabban indulok tovább. Már jobban tudok figyelni Péter mondandójára is.

– Békés megyében jelenleg a Csipa SE az egyetlen tájfutó egyesület több mint száz kis versenyzővel – hangsúlyozza. – Sajnos, nem vagyunk elkényeztetve terepekkel. Gyula-Városerdőn, Pósteleken, a szabadkígyósi kastélyparkban tudunk erdei versenyeket rendezni. Itthon inkább park vagy városi versenyek szerepelnek a programban, de sok iskolai népszerűsítő rendezvényt tartottunk már tornatermekben, iskolaudvarokon. A legközelebbi hegyi terepek a határon túl, Romániában találhatók. Nagyon jó a kapcsolatunk a nagyváradi Ady Líceum egyesületével és az aradi tájfutókkal, kölcsönösen látogatjuk egymás versenyeit.

Közben már a negyedik pontot is lepittyentem. Az ujjam a papíron, egyik szememmel a következő állomást keresem a térképen, a másikkal a talajt pásztázom. Közben hallgatom tovább szakavatott vezetőmet.

– A sportág kisebb-nagyobb lendülettel már 50 éve jelen van Békés megyében is. Idén ünnepli alapításának fél évszázados jubileumát ugyanis a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség, amely az alakuláskor egyből megalapította megyei szervezeteit is – emeli ki. – A hetvenes évek végén Kendra János vezetésével működött a megyei szövetség. A tájfutók diáksportkörökben lelkes pedagógusok vezetésével sportoltak. A ’80-as évek közepén Horváth Zoltán megalakította Békéscsabán a József Attila Lakótelepi Tömegsport Egyesületben a tájfutó szakosztályt, amely közel tíz éven át működött sikeresen. Térképeket készítettek, versenyeket rendeztek, tájfutókat neveltek. Sajnos, a ’90-es években megcsappant a lelkesedés, de a 2010-es évektől a Csipa SE-nek köszönhetően ismét vannak helyi versenyek.

Már látom a gróf Széchényi Antal sírhelyét jelölő keresztet. Ott kell lennie a bójának is. Most egy kicsit azért örülök, hogy nem egyedül kellett a sötétben ezt a pontot megtalálnom. Dugóka, pittyegés. A Mókus csárda mellett jobbra fordulunk, lejtő, lecsúszunk, elkapjuk a kanyart. Megvan az újabb pont. Dugóka, pittyegés. Kijövünk az erdőből, mert szerintem így gyorsabb. Messziről látom az utolsó ellenőrző pontot a bokorban. Elkezdünk futni, mindjárt ott is vagyunk. Kiolvassák a dugókámat, minden pont megvan. Siker, jó érzés.

– Ugye, hogy könnyű megszeretni? – kérdezi Péter. Majd hozzáteszi: ,,Szeretnénk átadni ezt az örömöt másoknak is. Ezzel is hozzájárulhatunk egy testileg-lelkileg egészségesebb nemzedék felneveléséhez.” Minderre részemről elég két szó: úgy legyen!

Bárki csatlakozhat hozzájuk

Szűcs Péter elmondta, szeretnének állandópontos pályákat létesíteni a megyében, amiket egy mobilos applikáció segítségével bárki, bármikor megkereshet, és a kirakott objektumon lévő QR‑kód segítségével igazolhatja, hogy megtalálta. Kicsit olyan ez, mint a most divatos geocaching.

– Az a terv, hogy családi, iskolai kirándulásoknak, testnevelés óráknak is jó célpontot adjunk, és ha valakinek megtetszik, be is kapcsolódhasson a versenyrendszerünkbe. Ezekről a Békés Megyei Tájékozódási Futó Szövetség Facebook-oldalán tájékozódhatnak az érdeklődők – hangsúlyozta Szűcs Péter.

Aki diszkózott, nem ért el sikert

Tájfutásban szép nemzetközi eredményeket mondhatunk magunkénak. 1972-ben Monspart Sarolta személyében világbajnokot avathattunk, majd 1991-ben és 1995-ben Oláh Katalin lett világbajnok. Éppen 30 esztendeje a világ legnagyobb tájékozódásifutó-fesztiválján, a svédországi O-Ringenen négy békéscsabai tájfutó is belekóstolhatott a páratlan élménybe.

Göteborgban a földkerekség 31 országából érkezett 25 ezer sportoló között ott volt Horváth Zoltán, öccse, Csaba, Eke Zoltán és Andó János. Horváth Zoltán így emlékezett vissza. ,,Hat-hét kilométeres, 10-15 ellenőrzési ponttal nehezített pályát teljesítettünk. Első látásra nem ígérkezett nehéznek a terep, de a sziklás dombok közt sok apró csapda rejtőzött az avar alatt.

Mire az ember elfelejtette a frissen kapott bokahorzsolását, combig süllyedt egy közepes mélységű mocsárban. És aki csak egy pontot is kihagyott — a mi kifejezésünkkel élve diszkózott —, már nem volt értékelhető az eredménye. Egy ilyen terepen csak nagyon jó fizikai felkészültséggel lehetett helytállni, tudni kellett térképet olvasni, és ötvözni a kettőt.”

Kapcsolódó cikk:

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában