A lovagkirály emléke ma is él a megyében

Szent István tisztelete szorosan kötődik I. László alakjához, ugyanis utóbbi uralkodása idején emelték a szentek sorába az első magyar királyt. A jaminai szobor is emlékeztet erre, nem véletlen, hogy augusztus 20-án avatták fel. Széri-Varga Géza alkotása ötletesen kialakított talapzaton áll. Felismerhető rajta annak az öt embernek az arcképe, akiket László király uralma idején kanonizáltak: középen István király, az ifjú Imre herceg, a püspöksüveget viselő Gellért látható. A Pozsonyi Évkönyv szerint 1083-ban avatták őket szentté. A kompozíció további két, nehezebben azonosítható szereplője Zoerard, más néven András, valamint Benedek remete. Ők a Felvidék nyugati részén éltek.

A jaminai Jézus Szíve templom előtt álló Szent László-szobor templomot tart a kezében. Az uralkodó jelentős egyházszervező munkájának része volt, hogy a bihari püspökség központját áthelyezte Biharról Nagyváradra. A mai Békés megye területének jelentős része évszázadokon át a váradi püspökséghez tartozott, ezért is illő, hogy a megyeszékhelyen szobor emlékeztessen a püspökségért sokat tett királyra. A szobor felállítását szorgalmazó Bielek Gábor apátplébános is hangsúlyozta ezt húsz évvel ezelőtt.

László emlékét egyéb események is térségünkhöz kapcsolják. Miután 1074-ben trónra segítette bátyját, Gézát, az új király 1075-ben megalapította a garamszentbenedeki apátságot, és fivére, László jelenlétében erősítette meg a monostort. Az alapítólevél szerint a Körös folyó melletti Doboz disznópásztorainak és disznóinak egy része a felvidéki apátság tulajdonába ­került.

Géza halála után, 1077-ben László lett a király, és 1095-ig uralkodott. IV. Béla 1261. szeptember 9-én kelt oklevele felsorolja azokat a birtokokat, melyeket Szent István és Szent László adományoztak az egri püspökségnek. Három olyan falut is említ, melyek 1261-ben Békés vármegyében feküdtek. Fejérem (Feyerem), Püspöki (Pispuky) és Ketesd a helységek neve. Az említett birtokok előtt és után Szent László adományáról olvasunk. A helységek jó eséllyel László adományaként kerültek az egri egyházhoz. Ezek a települések ma már nem léteznek, de a Békéscsaba és Gyula között álló Veszely Csárda tágabb környékére lokalizálhatók. 1415-ben ugyanis egy Vesze nevű birtok Fejéremtől egy „kőhajításnyira”, Püskitől „három nyíllövésnyire” feküdt.

László királyt 1192-ben avatták szentté. Tisztelete a középkorban a mai Gyulavári térségében is jelen volt. A környék nagy hatalmú földesura, Maróti János idejében, 1419-ben fából épült ferences kolostor állt Váriban, melynek Szent László volt az égi pártfogója. Erre Németh Csaba történész mutatott rá.

A Vésztő melletti Mágori-dombnál a híres Csolt-monostor ugyan a 12. században épült ezen a helyen, de nem előzmények nélkül. Juhász Irén régész szerint már a 11. század első felében, majd a 11. század második felében is állt ott templom. Az utóbbi Juhász Irén megállapítása szerint Szent László idejében épülhetett.

Csatabárdot tart kezében a lovon ülő Szent László

Egy Vésztőhöz köthető Szent László-monda folytán is méltó helyen áll a domb tövében László lovas szobra, mely Mihály Gábor alkotása. A vésztői Szent László csatabárdot tart a kezében. A lovagkirály megannyi küzdelme közül leginkább az ő „utolsó csatájára” emlékeztet ez a szobor. Nagy Lajos király idejében írták meg ennek a csatának a legendáját. Eszerint László – sok évvel halála után – 1345-ben, a tatárok elleni harcban lovon, csatabárddal tért vissza és segítette övéit. Lászlót Nagyváradon temették el, de híres ereklyetartója később Győrött kapott helyet. A győri hermán látható arc mását láthatjuk a jaminai és a vésztői Szent László-szobron is.

Battonyai híres művész, Molnár C. Pál festőművész életművében is helyet ­kapott a lovagkirály emlékezete: a budapesti Béke téri templom oltárképén ő jelenítette meg László legendás életének mozzanatait. ­Hunyán pedig László királyunk a templom védőszentje.