A csabaiak nem adták oda magukat

Ahogyan Ando György múzeumigazgató fogalmazott, kifordították az utcára az intézményt, ugyanis a koronavírus-járvány miatt a múzeum még zárva tart. A tartalom azonban nem szenved ettől csorbát. A Széchenyi utca – Derkovits sori utcafronti kerítésén, valamint a Trianon téren mutatják be, hogy milyen út vezetett a békediktátumhoz, és ez milyen hatással volt országunkra, Békéscsabára, Békés megyére.

Ando György kiemelte, az 1920. június 4-én a franciaországi versailles-i kastély hatalmas parkjában található Nagy-Trianon palotában aláírt békeszerződés új határok közé szorította hazánkat. A történelmi Magyarország területének kétharmad részét elcsatolták, a mintegy 282 ezer km2 területből 93 ezer km2, a 20,8 millió lakosból 7,6 millió maradt.

– Békés vármegye, amely egykor az ország közepén helyezkedett el, most a keleti határ szélére került – magyarázta a múzeumigazgató. – Magyarország vezetői és lakosai azonban nem tudtak ebbe beletörődni, és a következő években hazánk többször hangot adott revíziós terveinek. Számtalan plakát készült, amik az országot ért gazdasági hatásokra utalnak. Ezek közül a Munkácsy Mihály Múzeum helytörténeti gyűjteményében is sokfélét őrzünk. Többek között az ipari, a széntermelés, a bortermés vagy az állatállomány nagymértékű csökkenését bemutató plakátokat. A trianoni szerződés nem hozta el a várva várt békét, ellenben hozzájárult ahhoz, hogy egy újabb háborúba sodródjon bele Európa és Magyarország is. A trianoni békeszerződés napja, június 4-e 2010 óta a Nemzeti Összetartozás Napja, 2020 pedig a Nemzeti Összetartozás Éve.

Szakál Veronika, a Munkácsy múzeum történésze, a tárlat kurátora elmondta, a Tanácsköztársaság ugyan elbukott, de aztán újabb megpróbáltatás várt az országra, a román megszállás. 1919. április 16-án a román hadsereg elkezdte a Tiszántúl elfoglalását, és 10 nap múlva a román katonaság bevonult Békéscsabára. Még 1916. augusztus 16-án az antant hatalmak megígérték Romániának, hogy ha a központi hatalmakkal szemben belép a háborúba, akkor megszerezhetik Erdélyt és a Tiszántúl nagyobb részét. A románok nem akartak lemondani a Körösöktől délre eső területről, különösen Békéscsabáról, mint közlekedési csomópontról. 1919 augusztusában „csatlakozási mozgalom” szervezését kezdték el a Dél-Tiszántúl lakossága, különösen az ott élő szlovákok körében. A román propaganda hangsúlyozta, hogy Békés és Csanád vármegye jelentős része „Nagyromániához” tartozik majd, emiatt romániai országgyűlési választásokat is tartottak az érintett településeken.

– Békés vármegye érintett részén 8000 lakos rendelkezett választói joggal, azonban csak 150-160 ember szavazott, és Békéscsaba két választókerülete közül az egyikben senki sem voksolt – ecsetelte Szakál Veronika. – A román hatóságok agitációjukat elsősorban Csabára, mint stratégiailag legfontosabb városra koncentrálták. Sikerült megnyerniük néhány helyi embert a szervezőmunka elvégzésére. Az agitálás részeként hangsúlyozták, hogy a szlovákság politikai helyzetére sokkal kedvezőbbek a kilátások Romániában. Békéscsabán még szlovák népgyűlést is tartottak, ahol követelték a városnak és a környékbeli szlovák helységeknek Romániához csatolását. A követelésük nem járt sikerrel, hiszen Békéscsabát nem csatolták el, és közel egy év után, 1920. március 20-án a román megszállás véget ért.

Az első világháború előtt és alatt az akkori Felvidéken megjelent szlovák sajtótermékek jutottak el Békéscsabára. A háború után az evangélikus szlovákság megszokott olvasnivaló nélkül maradt. Ennek hatására Szeberényi Lajos Zsigmond esperes 1919-ben megszerkesztette és a Tevan Nyomdában kinyomatta a békéscsabai szlovák naptárt, az 1920. évi Čabiansky Kalendárt. Az első száma mindössze 20 oldalból állt. Az egész első évfolyam érdekessége a címlap jobb felső sarkába nyomott román cenzori engedélyezés: ,,Censurat: Turicius.” A Čabiansky Kalendár helyi naptárnak indult, de elterjedt egész Békés megyében.

Ando György kitért arra, a magyar küldöttség 1920. január 6-án érkezett Párizsba, vezetője gróf Apponyi Albert, a magyar politikai élet egyik nagy öregje volt. Édesapja, gróf Apponyi György (1808-1899) a gerendási és a vandháti pusztán lévő földek tulajdonjogát 1845-ben szerezte meg. Gerendás ekkor még Csaba része volt, 1924-ben lett önálló település. Fia, gróf Apponyi Albert vitte tovább a gazdaságot. Ma a róla elnevezett utca mellett a gerendási közművelődési intézmény is az ő nevét viseli.

– Apponyit kísérte még hét főmegbízott, többek között gróf Teleki Pál és gróf Bethlen István – mondta el a múzeumigazgató. – A békediktátum tervezetét néhány nap múlva kapták meg, amely a legrosszabb forgatókönyvet igazolta. A nemzetiségi területek mellett döntően magyarlakta területeket is el akartak csatolni, köztük olyanokat is, amelyek közvetlenül kapcsolódtak a magyar részekhez, mint Szatmárnémeti, Nagyvárad és Arad vidéke, Szabadka környéke, az egész Csallóköz és a Felvidék Kassa-Rimaszombat vonaltól délre eső része. Voltak azonban extrém román kérések is, például a megyét illetően Orosháza környéke, de ez a terület sem került Romániához.

Az üres urna önmagáért beszélt

Dr. Jároli József békéscsabai helytörténész kiemelte, a román megszállás 1919. április 26-ától 1920. március 20-áig tartott a városban azzal a szándékkal, hogy majd Romániához csatolják. A román királyi pár 1919. május 23-ai, békéscsabai látogatása után a román hatóságok népgyűlést hirdettek a csatlakozás kimondására. I. Ferdinánd román király 1919. szeptember 4-én Nagyszebenben megjelent dekrétuma szenátor- és képviselő-választásokat rendelt el a megszállt területeken. A jogszabály meghatározta, kik jogosultak szavazni.

– November 7-én dr. Barbu Demeter kisjenői görögkeleti esperesre vagy Kucsera János békéscsabai kisgazdára szavazhattak Békéscsabán – hangsúlyozta dr. Jároli József. – A jelöltekre reggel nyolc órától lehetett voksolni. Miután délelőtt 10-ig egy szavazó sem jelent meg, az elnök a zárórát déli 12 órára tűzte ki. Miután addig sem jelentkezett senki, az elnök a szavazást befejezettnek nyilvánította, és a választást berekesztette. Az üres csabai szavazóurna önmagáért beszélt.

Egyszerre negyven vagon menekült

Trianon hatással volt a menekültek nagyszámú megjelenésére Békés megyében is. A helyi újságokban a Menekültügyek című rovatban tették közzé a legfontosabb hirdetéseket, tájékoztatásokat. Negyven vagon menekült címmel a Körösvidék 1921. április 23-án tudósított arról, hogy pár napja újabb kitelepített erdélyi magyarok érkeztek Lőkösházára, többségében Nagyszebenből. Ugyancsak a Körösvidékben, 1920. október 3-án jelent meg a következő hirdetés: „Menekült kolozsvári szobafestő és mázoló segédállást keres. Cím a kiadóban.”