Nem biztos, hogy árvák a megye településein talált fiókák

A madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket. Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákkal találkozhatnak az utcán, a parkban vagy a kertben. Ezek az apró állatok földön ücsörögve, gyakran hangosan csipogva várják szüleiket.

A látszat ellenére azonban ezek a fiatalok nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt a szakemberek szerint a madarak számára kifejezetten káros, ha hazavisszük őket. Mi ugyanis nem tudjuk megtanítani a fiókákat a túlélésükhöz nélkülözhetetlen viselkedési formákra, ráadásul a szülők által hordottnál sokkal gyengébb minőségű élelemmel táplálva, a fiataloknak maradandó egészségkárosodást is okozhatunk.

– Rengeteg madárfaj kezdi úgy az életét, hogy nem tud repülni, de a fészket már elhagyja. A rigók, és a bagolyfiókák akár egy hétig is lehetnek ilyen elárvultnak tűnő helyzetben. Röpképtelenek, de már nem mennek vissza a fészekbe. És ha valaki mégis vissza akarná őket szuszakolni, azonnal kijönnének. Ők kint vannak jó helyen – hangsúlyozta Boldog Gusztáv természetvédelmi szakember. Mint megtudtuk, a fekete-, és énekes rigók, az erdei fülesbaglyok és a kuvikok, amelyek leginkább érintettek.

– Cipős dobozba, zöld fű közé becsomagolva hazaviszik, megetetik azzal, amit éppen otthon találnak, és azt hiszik, hogy jót tesznek vele. Egy darabig még akár úgy is tűnhet, hogy a madarak jól érzik magukat az új otthonukban, de egy idő után szinte biztos, hogy a pusztulásba mentik őket – tette hozzá.

Boldog Gusztáv szerint a legjobb, amit ezekkel a kis madarakkal tehetünk, ha hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát. – A madarak hanggal kommunikálnak, vagyis nem kell feltétlenül a fészek közvetlen közelében lennie a fiókának ahhoz, hogy a szülők megtalálják. De ha mindenképpen segíteni akarunk tollas barátainknak, mert mondjuk a meleg aszfalton, vagy egy forgalmas út közelében látjuk őket, akkor elvihetjük egy kevésbé forgalmas helyre. Viszont ez a távolság ne legyen több 10-15 méternél – osztotta meg a szakember.

A természetvédő elmondása szerint ilyenkor a lehető legjobb megoldás, ha a nyílt helyen üldögélő fiókát óvatosan megfogva, a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá tesszük le. Hiszen ezek a madárfajok nem szagolnak, így az érintésünk nem okoz problémát. Ellentétben az erdőn-mezőn talált más állatokkal, melyek kicsinyeit viszont éppen jó szaglású szüleik miatt nem szabad megérinteni. Vagyis a kirándulás során talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel akkor tesszük a legjobbat, ha kizárólag szüleikre bízzuk gondozásukat.

Ha mégis tenni akarunk valamit

A tétlenség és a fiókák tartós hazavitele között van egy köztes lehetőség is: a fészekből történő kiugrálás előtt kieső, röpképtelen fiatalokat, vagy a fiókás fészket egy nagyobb vesszőkosárba is helyezhetjük. – Ennek egyik előnye, hogy a lehulló csapadék a vesszőfonat résein keresztül akadálytalanul távozhat a műfészekből, így a tojásokat és a fiókákat sem fenyegeti a befulladás vagy a megfázás veszélye – árulta el hírportálunknak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.