Zongorázás közben csak a zenére koncentrál az eleki lány

Alig vártam, hogy megismerjem a tizennégy éves lány történetét, akit szinte ámulattal hallgatott legutóbbi koncertjén a közel ezerfős közönség. Klemm Gyöngyvér a zene szeretetét a dédapjához köti, aki rendszeresen harmonikázott neki.

– A nagyszüleimnél laktunk édesanyámmal, ahol a dédszüleim is éltek, kicsiként pedig sokszor átmentem hozzájuk. Ilyenkor mindig kértem déditatát, hogy harmonikázzon nekem, én pedig önfeledten táncoltam körülötte. Ekkor szerettem meg a zenét – árulta el a lány, aki másodikos korában elkezdett zongorázni. Hamar megszerette, gyorsan tanult, de szülei nem találtak olyan tanárt, aki segíthetett volna neki a fejlődésben. Így később az édesanyja vetette fel, hogy az általános iskola után zeneiskolába menjen, ekkor gondolkozott el először a jövőjét illetően.

– Rájöttem, hogy nagyon szeretek zongorázni, és szívesen foglalkoznék ezzel komolyabban is. Ezért kerestünk egy külön tanárt, aki felkészített szolfézsből és zongorából, majd bekerültem a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskolába – mesélt a kezdetekről a fiatal lány.

Elmondása szerint a tanórák mellett rengeteget kell gyakorolnia, ami fárasztó, de nagyon jó érzés, amikor egy darab életre kel a kezei alatt. Mostanában Chopin lassú darabjait szereti játszani, ezeket adta elő az eleki jótékonysági koncerten is.

– Ez volt az első alkalom, hogy ennyi ember előtt játszottam, voltak ugyan félévi és év végi vizsgáim, de ez volt az első komolyabb koncertem. Ezért rengeteget gyakoroltam előtte, a téli szünet alatt csak erre készültem – részletezte.

A kitartó munkát pedig a közönség vastapssal hálálta meg. Ráadásul Gyöngyvér már kiskora óta rendszeresen jár templomba, szereti a közösséget, a hit adta támogatást, ezért ismerős volt a közeg, ahol fellépett. A koncert óta rengeteg dicséretet kapott, kap a helyiektől, ami szintén nagyon jólesik neki. És bár először lépett fel nagyközönség előtt, rendkívüli magabiztosságot sugárzott a színpadon.

– Ez talán amiatt lehet, mert miközben játszom, kizárok mindent, csak a zenére, a hangszeremre koncentrálok, így nem zavar meg semmi sem, ami a tanárnőm szerint hasznomra válik majd a későbbiekben – tette hozzá.

A lány további terveivel kapcsolatban elárulta, szeretné a középiskolát befejezni, majd az ötödik év után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (korábban Zeneakadémia) akarja folytatni tanulmányait. Közben Gyöngyvér a zongora mellett a reklámfotózás felé is kacsingat.

– Februárban Békéscsabán voltunk egy fotózáson, és az ott készült képeket látva felkeresett egy budapesti modellügynökség. Náluk is készültek tesztfotók rólam, amik bekerültek a portfóliómba, és ha valamelyik cégnek lesz reklámfotózása, akkor engem is beválogathatnak. Nem tervezem, hogy modell leszek, maradok a zongoránál, csak izgalmasnak találom ezt a világot is megismerni, kipróbálni magam benne. Viszont hosszú távú terveim között kizárólag a zongora szerepel – zárta le a beszélgetést.

Hogyan kel életre a darab?

Klemm Gyöngyvér, a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola növendéke elmondta, egy zenemű elsajátítása rendkívül hosszú folyamat.

– Először elolvasom a hangokat, külön kézzel elkezdem gyakorolni a zongorán, majd megbeszéljük a tanárral, hogy a jó hangokat a jó ritmusban játszom-e, és ha már mindez biztosan megy, összetesszük a két kezet. Ez a legnehezebb része a tanulásnak. S amikor már két kézzel hibátlanul el tudom játszani a darabot, akkor a dinamikán és az előadásmódomon csiszolunk – osztotta meg hírportálunkkal.