Kelendő a Kunágotáról szóló, helytörténeti képeskönyvük

Éppen egy éve láttak munkához, miután Boldog Zoltánné jegyző felvetette, készüljön egy helytörténeti kiadvány az emlékév kapcsán. Az elgondolást a tervezés követte. Erről beszélt a telt házas, nagy sikerű könyvbemutató után Gábor László. A helytörténész akkor még 150-160 oldalas képes kiadványban gondolkodott.

– Hamar rájöttem, hogy ez túl karcsú ahhoz az anyaghoz képest, amit összegyűjtöttem. Így lett 344 oldal 650 fotóval. De még ez is egy szűkített anyag, hiszen a rendszerváltás utáni időszak nem szerepel a könyvben – mutatta a nagy népszerűségnek örvendő kiadványt. Ahogy ő fogalmazott: a könyv kristálytiszta helytörténet. Nagyon sok személyes, családi vonatkozású képpel illusztrálja a történelmi eseményeket.

– A bemutatóra azok kaptak külön meghívót, akik valamilyen dokumentummal segítették tartalmasabbá tenni a könyvet. Ez sokszor áldás volt, néha komoly, de édes teher, főleg amikor már egy-egy fejezet nyomdakész állapotba került, és akkor kopogtatott be valaki olyan képpel, ami egyszerűen kihagyhatatlan volt. Ezek olyan archaikus, a paraszti társadalmat megjelenítő pillanatfelvételek voltak, melyek közlése egyszerűen kötelező volt. Például ilyen az a századfordulón készült családi fénykép, ahol az édesanyát a négy kisfia veszi körül. A fiúk előtt a földön ott sorakozik a négy virággal díszített pörge szélű kalapjuk, miközben az egyik kisfiú úgy néz a kamerába, hogy talán a legszebb játékát, a métaütőjét tartja a kezében. Valami csoda! A másik ilyen kép volt az 1912-ből származó házassági fotó.

– Szinte minden fejezetet „felborítottak” az adakozók, és talán ezért is mondhatom azt, hogy én csak összeraktam a könyvet, de az egész faluval együtt közösen szerkesztettük. A legutolsó akció már konkrétan a nyomdai munka előtt esett meg velünk. A grafikusok se örültek a képcserének, de készségesen elvégezték olyan kép kedvéért, ami különösen kedves nekem. Az egykori földbirtokos, Szilágyi Gyula lepusztított kastélyát ábrázolja abban a pillanatban, amikor a téesz dolgozói a kastély kékre festett girlandokkal díszített pipázótermét töltik meg búzával. A kastély nyitott ablakába egy szállítószalagot állítottak, és úgy tárolták be a terményt az intarzia parkettás terembe.

– Szóval rengeteg élmény, elmondhatatlanul sok impulzus és emberi történet. Erre számítson mindenki, ha ilyesmibe vágja a fejszéjét. A telt házas könyvbemutató reményt adott, hogy a könyv iránt van, lesz érdeklődés. Ötszáz példányt nyomtattunk, amelyből 400 darabot kívántunk értékesíteni. Úgy gondoltam, a 2020-as év végére a 400 kötet gazdára talál. Ehhez képest boldogan jelentem, majdnem elfogyott az összes! Ez az érdeklődés nemcsak a bemutatón volt nagy, hanem azt követően is.

Elszármazottak is olvassák

A továbbiakban a tartaléknak szánt 100 darab helytörténeti kiadványt is értékesítik. Aki még szeretne vásárolni belőle, az felkeresheti a művelődési ház vezetőjét, Gábor Lászlót. Kiderült az is, hogy a könyvből az ország minden részébe jutott. Sőt! Hírportálunk úgy értesült, lapozgatják Svájcban, Németországban, Ausztráliában, de még Amerikában is. Azt is rebesgetik, a könyv szerkesztőjét már többen felhívták azzal a kéréssel, hogy nagyon várják a helytörténeti kötet folytatását.