Nem akadt torkukon a kínai nagy falat: magyar értékek Pekingben

– Immáron ötödik éve, hogy a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetsége (MNHSZ) meghívást kap, hogy bemutathassa a hungarikumokat, értékeinket Kínában. A magyar–kínai diplomáciai kapcsolatok hetvenedik évfordulójának tiszteletére rendezett mostani csúcsrendezvényén, a Magyar Bálon, hazai alapanyagokból készített ételekkel találkozhattak a jelenlévők – értékelt hírportálunknak Prohászka Béla, az MNHSZ alelnöke.

Emlékeztetett, nemcsak a bálon mutatták be a honi gasztronómia féltve őrzött kincseit, hanem egy teljes héten át tematikus előadásokon, valamint szakács-, illetve cukrászképzéseken keresztül avatták be a pekingi szakembereket a magyar konyha rejtelmeibe.

– Az MNHSZ számára a legnagyobb érték az ember alkotta érték, a tudás. Ezért is volt fontos vállalásunk, hogy a Pekingi Magyar Kulturális Intézet által útjára indított szakképzési együttműködési megállapodás létrejöttében segédkezzünk a magyar félnek. Számunkra is óriási öröm, hogy a BSZC és a pekingi Jinsong szakképző iskola aláírta a közös munkáról szóló dokumentumot. Így nincs akadálya annak, hogy a kölcsönösség elve mentén mindkét szereplő bemutathassa mesterségbeli tudását – hangsúlyozta Prohászka Béla.

– Különleges, mondhatni történelmi esemény részesei lehettünk a megállapodásnak köszönhetően – vette át a szót Mucsi Balázs, a BSZC főigazgatója. Hangsúlyozta, a tudásáramlást, a tanár-diák mobilitást egyaránt hatékonyan ösztönözheti a megkötött egyezség. – Nagy lehetőség volt számunkra továbbá, hogy a Jinsong iskolába ellátogatva láthattuk azt a technológiai szintet, amivel ők rendelkeznek, és amelyet szívesen osztanak meg velünk. A másik oldalról fontos volt, hogy a kínai konyha jellegzetességeit ugyancsak megismerhettük, bővíthettük tudásunkat ezen a területen, és majdan ezeket a tapasztalatokat a saját oktatási környezetünkben is kamatoztathatjuk – sorolta a főigazgató.

Elmondta, a kínaiak fogékonyak az európai konyhára, ebben tudott és tud a BSZC hasznos ismereteket megosztani. Hozzátette, a mostani útra egy egészségügyi csapat – két ápolóhallgató és egy oktató – is velük tartott, és azt tapasztalták, hogy ebben a szegmensben is akad átadható tapasztalat, hiszen a csecsemő- és idősgondozás Kínában évezredeken át a család feladata volt. Ez változott meg most, hiszen társadalmi igény mutatkozik az állami szerepvállalásra, segítségnyújtásra képzett szakemberek segítségével.

Imádták a kínaiak a magyar cukrásztermékeket

Juhász Zoltán békési cukrászmestertől megtudtuk, egyebek mellett pogácsát, bejglit, zserbót, Blaha Lujza-szeletet, Eszterházy-tortát és Rákóczi-túróst készítettek. Utóbbi újragondolt változata volt a legnépszerűbb a kínaiak körében. Az Eszterházy-tortát ugyancsak szerették, de mivel kimondani nehezen tudták a nevét, ezért egész egyszerűen magyar tortára keresztelték át. A mestercukrász alkalmi pékként is helytállt, burgonyás kenyeret sütött a küldöttségnek otthont adó Landmark szálloda vendégeinek. Megtudtuk, eleinte idegenkedtek a kenyerünktől, lévén ők kizárólag enyhén cukros péksüteményeket esznek, de később már keresték a magyar ízeket.

– Teljesen más alapanyagokkal dolgoznak a helyiek, ez elsőre szokatlan volt. Mi karácsonyi süteményeket hoztunk, például a bejglit, amiből idehaza a mákos a legnépszerűbb, itt viszont nem ismerik. A zserbóban is kevertük a sárgabaracklekvárt az eperlekvárral, mert külön kérték, hogy így készítsük el – mesélt tapasztalatairól dr. Andó Emese, a BSZC cukrásztanulója. Hozzátette, fura volt még az is, hogy nagyon sok a késztermék, például a piskótalapot készen kapták. Ugyanakkor a díszítésre óriási hangsúlyt fektetnek Kínában, színesen, változatosan tálalják a süteményeket.

A kínai program egyik legjobban várt eleme a szaloncukor elkészítése volt, melyért Balogh László mestercukrász, a gyulai Százéves Cukrászda üzemeltetője felelt: – A fő csapásirány az volt, hogy karácsonyi ihletésű cukrásztermékeket mutassunk be. A szaloncukrot vitték, mint a cukrot. Ezenfelül a diós bejgli aratott még sikert, ennek asztalra kerülését megelőzte pár kísérlet, lévén a sütőlisztjük más állagú, mint a miénk. Végül azért minden összeállt, és azt is megtudtam, hogy több termékünket felvették a repertoárjukba.

Hungarikumok készültek a pekingi konyhában

– Leveseket, főételeket és köreteket egyaránt készítettünk. A legnagyobb dobás az Újházy-tyúkhúsleves volt, melyet külön kérésre többször is megfőztünk, de szerették a halászlevet és a töltött káposztát is – sorolta a népszerűségi lista érmeseit Tímár András mesterszakács. Hangsúlyozta, a kínai és a magyar konyha nagyon sok mindenben megegyezik. Mindkettőnél rengeteg féle étel készül rengeteg féle alapanyag felhasználásával. Tímár András szerint sokat tanultak egymástól, a végére a kommunikáció is zökkenőmentes lett, a közös nyelvük félig kínai, félig magyar volt.

Fazekas Lajos, a BSZC szakácstanulója elmondta, a magyar sülteket ugyancsak imádták a helyiek. Kiemelte, a kínaiak sütési technikája szerinte fejlettebb, és precizitásban, valamint az ételek tálalásában szintén verhetetlenek.

Több emberük dolgozik a placcon

– A kínai pincérek, felszolgálók nagyon nyitottak, tanulékonyak, a szervezettségük pedig lenyűgöző – tudtuk meg Laskai Attilától, a BSZC pincérszakoktatójától. ­Elmondta, mindenki figyelmesen hallgatta előadásait, majd később magáévá tette a tanultakat. Egyebek közt az angol felszolgálás fogásaiba, a pezsgő- és kávészerviz rejtelmeibe avatta be alkalmi tanítványait. Hangsúlyozta, a szállodákban dolgozóknak szükségük is van az európai tudásra, hiszen a vendégek jelentős része külföldi.

– Próbáltam belefolyni azokba a dolgokba, ami itt protokoll szerint működik. Azt láttam, hogy képzettségben, technikában a magyar pincérek, felszolgálók erősebbek, itt összedolgozással és létszámmal érik el ugyanazt az eredményt, mint nálunk – összegezte a látottakat Szabó Lajos, a BSZC pincértanulója.

A reformkonyha is érdekelte őket

– Egy új gasztroszemléletet hoztam el Pekingbe, a „mentes” étrendről tartottam előadást. Ebben a világban még ismeretlen az ételintolerancia. Személyes tapasztalataimat osztottam meg velük, és az ilyesfajta ételek elkészítését tanítottam meg számukra – mesélt munkájáról Szigeti Anna gasztronómus. Mint fogalmazott, voltak félelmei, hogy mennyire lesznek befogadóak a helyiek, de pillanatok alatt azonosultak az új szemlélettel.

– A kérdéseikből is éreztem, hogy a téma komolyan érdekli őket. A hagyományos konyhai tematikát követtem, azaz bemutattam nekik az előételek, levesek, főételek, illetve desszertek elkészítését egyaránt – emelte ki Szigeti Anna.

A mintaiskolával kötött együttműködést a Békéscsabai Szakképzési Centrum

A BSZC kínai partnere a Jinsong szakképző iskola. Az intézményt 1983-ban alapították, 2014-ben kapta meg a Nemzeti Mintaiskola minősítést. Guo Yanfeng főigazgató elmondta, a 9,2 hektáron elterülő iskolának öt campusa van, 258 fős oktatói gárda 3500 diákot képez. Beszédes adat, hogy tanulóik 95 százaléka talál a végzettségének megfelelő állást a munkaerőpiacon.

A képzéseik jellemzően háromévesek, az első két évben az iskola keretein belül sajátítják el a hallgatók az ismereteket, majd az utolsó esztendőben szinte kizárólag gyakorlati képzőhelyeken bizonyíthatnak. A Jinsong több tucat gazdasági szereplővel, főként szállodákkal, éttermekkel áll partneri kapcsolatban. Külön campuson oktatják a gasztronómiát (a kínai és a nyugati konyhát), a hotelmenedzsmentet, a szépségipari szakmákat, az informatika több ágát és az idősgondozást. A három év leteltével a diákok tovább tanulhatnak, kétéves egyetemi képzésre jelentkezhetnek.

A gasztronómiai képzésekhez 25 szaktanterem – tulajdonképpen mindennel felszerelt tankonyhákról van szó – áll rendelkezésre. Tanáraik legtöbbje külföldi munkatapasztalattal is rendelkezik, német, svájci, orosz, angol helyszíneken avatták be őket a nyugati konyha rejtelmeibe. A hotelmenedzsmentszakma iránt érdeklődőket saját tanhotel várja, ami megszólalásig hasonlít egy valódi szállodára. Külföldi diákokat is fogadnak, ottjártunkkor francia, dél-koreai és finn tanulók jártak képzéseikre.

Érdeklődtek a védőnői szolgálat iránt

– A BSZC Szent-Györgyi Albert tagintézményének egészségügyi szakmacsoportját két ápolóhallgatóval együtt képviseltem. Célunk az volt, hogy feltérképezzük, megismerjük a kínai egészségügy rendszerének felépítését, valamint a szakmai oktatást – beszélt útjukról hírportálunknak Szujó Éva, a BSZC Szent-Györgyi tagintézményének gyakorlati oktatásvezetője. Elmondta, helyi szakemberek – oktatók, egészségügyi intézmények vezetői – segítségével tájékozódtak arról, milyen lehetőségeik lehetnek a későbbi együttműködés során. Kiemelte, a kínai szakembereket főleg a Magyarországon egyedülálló, hungarikumnak számító védőnői szolgálat, valamint az idősgondozás rendszere érdekelte.

– Nyitottak a szakmai munkánkra és a módszereinkre. Szívesen fogadnak tanulókat, de az oktatók révén szeretnének még több szakmai tudásra szert tenni. Országukban az ápolók szakosodása nem olyan széles körű, mint nálunk. Magán- és állami egészségügyi intézmények egyaránt megtalálhatóak, melyek a különböző társadalmi rétegek ellátását tűzték ki célul. Érdekesség a szülészeti rehabilitációs intézet, mely szülés után 1 hónapig segíti a családot az új családtag érkezésével járó nehézségek áthidalásában. Természetesen nem mindenki engedheti meg magának ezt az ellátást. Akik nem tudják megfizetni ezt a lehetőséget, azoknak van kitalálva az „első havi néni”, aki a családot segíti az otthonában, pénzbeli ellenszolgáltatás fejében – fogalmazott a szakember.

Szujó Éva hangsúlyozta, a szakmai képzést a prevenciós szemlélet és az egészségtudatosság hatja át. Egységet és alázatot figyeltek meg az oktatási intézményekben tett látogatásaik során. Továbbra is hangsúlyos a hagyományos kínai orvoslás szerepe az oktatásban. A gyógyítás során viszont már a „nyugati” gyógyszerekkel kiegészítve alkalmazzák. Az ápolóképzés bizonyos tekintetben eltér a hazaitól, de nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlatorientált oktatásra, melyhez az eszközöket az állam maradéktalanul biztosítja az intézmények számára.

– Pekingben és Csengtuban jártunk bő egyhetes utunk során. Körbejárhattuk a szakmai intézményeket, kérdezhettünk a helyi egészségügyi és oktatási rendszerről. Lehetőségünk volt megismerni a helyi szokásokat és a táplálkozási normákat – mesélt kintlétükről Máriás Erika ápolóhallgató. Reszelő Floransz, gyakorlóápoló-hallgató hasonló élményekről számolt be. Kiemelte, Kínában bővíthette szakmai tapasztalatait, miközben különböző egészségügyi intézmények működésébe és a helyi szokásokba egyaránt betekinthettek. Mindketten megemlítették a szabad programokat is, melyeken megismerhették a kínai kultúrát, a gasztronómiát és szórakozási lehetőségeket.

Előzmények:

Aláírták a magyar-kínai szakképzési együttműködést

Kölcsönösen előnyös megállapodást írnak alá Kínában

Kínai-magyar szakképzési együttműködés: elsőként Békéscsabán