Szüleikre várnak a rejtőzködő gidák

Boldog Gusztáv természetvédelmi mérnök elmondta, a madarak zömére jellemző, hogy fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt akár 4-5 nappal elhagyják a fészket. Egyrészt már nem férnek, másfelől így bontogatják szárnyaikat. Az emberek többnyire ilyen tollas, nem menekülő, magányosnak tűnő fiókákkal találkoznak az utcán, a parkban, a kertben a földön ücsörögve, gyakran hangosan csipogva.

– Ez leggyakrabban a rigóféléknél és a baglyoknál fordul elő. Ha ilyet tapasztalunk nyomjuk el aggódó, pártfogó ösztönünket. Ilyen esetben az a legjobb, ha a helyszínen hagyjuk a madarakat. Természetesen, ha veszélynek vannak kitéve, például az úttest közepén van a fióka, akkor segítség lehet, ha egy közeli bokor rejtekébe helyezzük – hangsúlyozta a szakember. Hozzátette, míg a rigófélék 2-3 nap múlva már a szülőket követve tudnak repülni, addig ez a baglyoknál több időt vesz igénybe. Itt hasznos lehet, ha a madarakat egy olyan fa tövébe helyezzük, amelynek alacsonyan van az ága, ugyanis ezek az állatok ügyesen másznak fára, ahol menedéket lelhetnek. Így sokkal nagyobb az esélyük az életben maradásra, mintha bárki is hazavinné őket nevelgetni.

Hasonló a helyzet a kirándulás során talált, szüleikre várva mozdulatlanul fekve rejtőzködő őzgidákkal, nyúl-, nyest- és mókuskölykökkel, vadmalacokkal, de ezeket jó szaglású szüleik miatt megfogni sem szabad. Egy földön lapuló őzgidára lett figyelmes a Gyomaendrőd határában lévő földeken dolgozó férfi, aki bár tudta, hogy nem szabad hozzáérni az állathoz, ám miután hosszabb ideig az állat anyja nem jelentkezett, úgy érezte valamit tennie kell.

– Ritkán láttam eddig nyulat vagy éppen őzet, amelyik együtt volt az anyjával. A tavalyi évben már be volt bálázva a gyep, amikor mekegésre lettem figyelmes este hat óra körül. Elindultam a hang irányába, majd nemsokára egy őzgidát pillantottam meg. Távolabbról hosszasan figyeltem, de nem jelentkezett az anyja, ezért rakodógéppel kimentem és körberaktam bálával, hogy ne legyen ott olyan védtelenül, persze figyeltem arra, hogy az anyja hozzáférhessen. Tíz óra körül újra meglátogattam, de a helyzet nem változott. Később egy cumisüvegből tejet is vittem neki, láthatóan nagyon ki volt éhezve. Másnap értesítettem a vadászokat, akik azt mondták, vélhetően elütötték az anyját – idézte fel a férfi. Hozzátette, a vadászok elvitték gondozásra, azonban nem jártak sikerrel, az őzgida végül elpusztult.

Tilos a vadállatok simogatása

Míg a madarakat meg lehet fogni, addig a vadon élő emlősöket nem szabad megérinteni, mert a szülőállat bizalmatlanná válik, és ha az emberi szagot megérzi, még a kölykét is képes hátrahagyni – hívta fel a figyelmet Boldog Gusztáv.

A szakember hozzátette, a róka vagy éppen őz kicsinyeit több-kevesebb sikerrel fel lehet ugyan nevelni, ám az az optimális, ha azt a természetre bízzuk. Ezeket az állatokat az anyjuk később megkeresi és tovább táplálja. Továbbá Boldog Gusztáv hangsúlyozta, számolni kell azzal, hogy ezek az állatok nem háziasítottak. Aranyosnak tűnnek, amíg kicsik, ám ha felnőnek, több problémát is okozhatnak. A róka az emberhez hozzászokva, később bátrabban kiszolgálja magát a tyúkólakból, míg a háznál nevelt, majd később szabadon engedett őzek is visszajárhatnak a kertekbe, és előszeretettel rágcsálják meg a gyümölcsfákat.