A megrendelők bizalma az iparosok tőkéje

A rendszerváltás előtti időben csak az kaphatott kisiparos engedélyt – függetlenül attól, hogy főállásban avagy mellékfoglalkozásként kívánta folytatni az „ipart” –, aki belépett a KIOSZ tagjai sorába. Ez ma már másként működik, a tagság önkéntes alapú.

A jubiláló mesterek kiemelték, különböző nehézségekkel küzdöttek meg az elmúlt évtizedekben. A ’80-as években az alapanyagok beszerzése okozott gondot. Akkoriban a keresleti piac volt jellemző, a szabályozást viszonylag lazán kezelték. A ’90-es években a szabályozások hiányában a vadkapitalizmus időszaka következett. Rengeteg ember vált vállalkozóvá, olyanok is, akik erre alkalmatlanok voltak képzettség vagy rátermettség hiányában. Az ezredforduló táján, az uniós tagságra való felkészülés folyamán, sok olyan szabályt vezettek be, melyek csak ajánlások voltak az Európai Unióban. Ezzel is növelték a mai napig tapasztalható túlzott bürokráciát és túlszabályozottságot.

– Azokban az években jelentek meg a „táskás emberek”, akik a táskájukban hordták az irodájukat: a munkák árának bizonyos százalékát lenyúlták – mondta a három szakember. – A „táskások” a megrendelő emberei voltak, és visszaosztották nekik ezeket a pénzeket.

Európát is elérte 2008-ra a gazdasági válság. Sok vállalkozás tönkrement, az építőipar is ekkor omlott össze. Aki ezeket a nehéz éveket túlélte, az megerősödve került ki belőle.

– Sajnos, mostanában a szakemberek és a szakmunkás-­utánpótlás hiányával kell szembesülnünk – ecsetelte Lukoviczky György, Hrabovszki Pál és Gábriel Pál. – Jelenleg az ország munkaerőhiánya a külföldre távozott emberek és gyermekeik hiányából adódik. A ’90-es évek második felétől erősödött az az elvárás – amit elsősorban a szülőkbe sulykoltak –, hogy mindenkinek érettségit, diplomát kell szereznie. Emiatt a szakképzési iskolarendszert többször átalakították, de ezek nem váltották be a reményeket és újabb változtatásokat eredményeztek. Olyan gyerekek is bekerültek az érettségit adó iskolarendszerbe, akik nem voltak arra alkalmasak, hogy onnan a felsőoktatási rendszerbe menjenek tovább. Ők már nem akartak az érettségivel a zsebükben szakmát tanulni, kétkezi munkát végezni. A pár hónapos OKJ-s „gyorstalpaló” tanfolyamok sem váltották be a hozzájuk fűződő reményeket. A megfelelő képzettséget nem lehetett ennyi idő alatt megszerezni, és a tanfolyamokat elvégző, több ilyen „gyorstalpaló végzettséggel” rendelkezők közül sokan csak időhúzásra használták az újabb és újabb tanfolyamokat, sehol nem helyezkedtek el.

Lukoviczky György hangsúlyozta, aki a pályaválasztáskor nem jól dönt, nem a képességeinek megfelelő iskolába jár, az a későbbiekben nehezebben találja meg a boldogulását az életben. Nem leli örömét abban, amit csinál, hamar kiégett ember lesz. Annak ellenére, hogy szakemberhiány van, még mindig nincs presztízse a szakmáknak. Nem ismerik el kellően az iparosokat, nincsenek eléggé megbecsülve, pedig nélkülük megállna az ország gazdasága.

Nem váltható ki robotokkal

Lukoviczky György elmondta, a jelenlegi demográfiai helyzet miatt a kevés gyereket rengeteg szakma szeretné megszerezni. Manapság túlságosan nagy a multik lobbiereje, akik minél több részképességekkel rendelkező, betanított munkást szeretnének képezni, akiket nem is a távoli jövőben felválthatnak majd az automatizáció és robotizáció következtében a robotok. A legtöbb kézműves, kisiparos szakma azonban nem váltható ki robotokkal, a jövőben is szükség lesz rá.

– A bizalom megszerzése és megtartása nagyon fontos az iparosoknál – emelte ki Lukoviczky György. – Van olyan család, ahol már a harmadik generáció lakásában végeztem el munkatársaimmal a teljes gépészeti munkát. Az építőipar most felszálló ágban van, ezt ki kell használni.