Békéscsaba klasszikus bringáit mutatják be a Csabagyöngyében

A régmúltban széles körben ismert vállalat alapjait Krajcsovics Endre géplakatos, arany okleveles mester teremtette meg. Innen a név is, Krenfi, vagyis Krajcsovics és Fiai Műszaki, Ipari és Kereskedelmi Vállalat, melyet 1936-ban hozott létre a családfő. Ekkor a már a Petőfi utca 4. szám alatt tevékenykedők varrógépek, kerékpárok, motorkerékpárok, korcsolyák javításával, gyártásával foglalkozott, sőt boltot is nyitottak, ahol saját termékeiket, alkatrészeket árultak. Fémipari üzemükben mindeközben nikkelezést, krómozást, motor- és gépjavítást is vállaltak. A történet azonban nem a Petőfi utcában kezdődött – tudhatta meg a keddi ünnepség közönsége.

– Nagyapám elsőként a Szemere utcában nyitott kerékpárboltot. Az épület adottságai azonban nem voltak alkalmasak a bővítésre, ezért döntöttek a Petőfi utcai ingatlan megvásárlása mellett. Az új hely hatalmas volt, megfelelt a különböző műhelyek kialakítására. Több mint tíz lett ezekből – emlékszik vissza a családi történetekből Krajcsovics Béla. – Édesapám és a testvérei itt tanulták el a szakmát nagyapámtól. Laci nagybátyám pedig eközben meghonosította a galvanizálás technikáját is.

Az épületben nagy volt a sürgés-forgás, a vásárlók, megrendelők egymásnak adták a kilincset. A műhely szerszámgépeit egy nagy teljesítményű motor hajtotta. A tengelyekkel, szíjakkal behálózott műhelysoron a szíjtárcsák csattogtak, berregtek. A belépők csak csodálkozni tudtak a látványon.

– Szíjhajtással mentek az esztergapadok és azok a hatalmas dobok is, melyekben krómozásra készítették elő az alkatrészeket. Ezeken a műveleteken kívül nagy hangsúlyt kapott a kerékpárok gyártása. Nagyon sok fajta méret készült: női, férfi, gyermek, 26-os, 28-as, de az igényeknek megfelelően cirkuszok számára is gyártottak egykerekűt, vagy akár rokkantkocsit is – mondta el a leszármazott.

A fényezés is a családi vállalkozásban zajlott. Minden darabot tűzzománccal láttak el, melyre a hintókészítő és kárpitos mesterségű Sárosi Ferenc kézzel vitte fel a „csíkozást”. A cég lelke Endre és fia, László volt, akit 1941-ben soroztak be katonának, a frontról soha sem tért vissza.

– Édesanyám és édesapám 1941-ben vették át a cégvezetést. Mindig arra törekedtek, hogy a hasznot gépekbe, a fejlődésbe invesztálják. Már tervezték a műhely bővítését – emeletráépítés volt tervben –, amikor 1952-ben államosították a céget – idézte fel Krajcsovics Béla. – Mi, gyerekek pedig az egész Krenfi történetéről semmit sem tudtunk idősebb korunkig, nehogy elszóljuk magunkat valahol. Középiskolás voltam, amikor derengeni kezdett, hogy valamilyen közünk lehetett az egykori bicikligyártással is foglalkozó vállalathoz.

A cégből a szocializmus alatt vasipari KTSZ lett, ahol többek között bádogosok, hűtőgépszerelők, drótfonók is működtek. A családot nemcsak a Krenfitől, de saját lakásától is megfosztották. Kizárólag mint lakók maradhattak az otthonukban. Sem a műhely, sem az épület visszavásárlásra nem kaptak engedélyt.

A rendszerváltás után éledhetett újjá

Krajcsovics Béla és felesége 1991 decemberében alapították meg a szüleik, nagyszüleik emlékének tiszteletére saját, nyomdagépek javításával foglalkozó vállalkozásukat, a Krenfit. Ahogyan a KerékPárt által szervezett kiállításon fogalmazott a leszármazott, nejével így ismét megteremthették azt, amit a történelem vihara a családtól elsodort. Elárulta azt is, az egyetlen elégtétel az édesanyjának jutott, aki egyedüliként élte meg a rendszerváltás utáni eseményt.