Megyei érték lett a csabai múzeum és a festőgéniusz öröksége

Ando György elmondta, hogy 1899-ben jött létre a Múzeum-Egyesület azzal a céllal, hogy a településen is építsenek egy múzeumot. A kezdeményezés ötlete Varságh Béla gyógyszertár-tulajdonoshoz köthető, a tervet Zsilinszky Mihály vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár is pártolta. Több terület merült fel lehetséges helyszínként: az egyik a mai Luther utcai nyugdíjfolyósító épületének helye, a másik a jelenlegi Szlovák Kultúra Házának helye volt.

A Széchenyi utca 9. szám alatti épületet Wagner József tervezte, az építkezés 180 ezer koronába került. A képviselő-testület ülésén egyébként volt egy vita, ugyanis az akkori önkormányzat a beruházás érdekében hitelt vett fel. A múzeumot 1914-ben avatták fel, könyvtárral és műteremmel, és csodás nagyteremmel rendelkezik, minden művész a Múzsák termében szeretne kiállítani.

Munkácsy Mihály 1900. május 1-jén hunyt el, és a képviselő-testület rá pár napra ülésezett: rögtön, és ezzel a világon elsőként Békéscsabán neveztek el utcát a festőgéniuszról, ez ma is Munkácsy utca. Sőt, írtak egy levelet is Munkácsy Mihály özvegyének, Cécile Papier-nek, kérve, hogy támogassa a létrejövő, tervezett múzeumot néhány relikviával, segítse a mester emlékének ápolását.

Cécile Papier-t tizenöt év múlva, 1915-ben érte a halál, és végrendeletében úgy határozott, hogy az örökség egy része Békéscsabára kerül. Két ládát állítottak össze, többek között rengeteg fényképpel, levelezéssel, használati tárggyal és egy festménnyel: ez a „Töviskoronás Krisztus” volt, amit az „Ecce homo” alkotásához készített, és rengeteg Jézus-ábrázolásnál ebből indulnak ki. A ládákat vonattal indították útnak – ám nem érkeztek meg Békéscsabára.

Újra eltelt tizenöt év, mire megtalálták a ládákat: azok előbb a kultuszminisztérium padlásán porosodtak, majd a nemzeti múzeum padlására kerültek, ahol felbontották és átnézték azokat, sőt, pár dolgot kivettek belőlük. Végül sikerült elérni, hogy a szállítmány Munkácsy Mihály özvegyének végrendelete alapján Békéscsabán kössön ki. Csaknem hatszáz tárgy került a múzeum birtokába.

Ando György elmondta, hogy azóta voltak vásárlások – 1958-ban például négy alkotás érkezett – és természetesen selejtezések is, így jelenleg 576, a festőgéniusszal kapcsolatos relikviával rendelkezik a békéscsabai intézmény. Hangsúlyozta: Békéscsaba rendelkezik a világon a legnagyobb Munkácsy Mihály-gyűjteménnyel, közte összesen tíz festménnyel és tíz grafikával.

Az épületre és a kollekcióra visszatérve: a városi után volt állami fenntartásban, működtetésben is az intézmény, 2013-ban került vissza az önkormányzathoz. 1951-ben vette fel Munkácsy Mihály nevét, és gyűjteményében több mint 250 ezer régészeti, 11 ezer néprajzi, 64 ezer történeti dokumentum és tárgy, 32 ezer természettudományi tétel található. Gyóni Géza költő és Féja Géza író jelentős hagyatéka, valamint Békéscsaba és Békés megye legfontosabb művészeinek több alkotása is látható a múzeumban.

Ando György kiemelte, hogy nemrég egy 200 millió forintos beruházás eredményeként összekötötték a főépületet a Jankay–Kolozsváry–Tevan-gyűjtemény épületével, létrehozva egy 200 négyzetméteres kiállító- és egyben közösségi teret. 2020-ra elkészül a múzeum egy újabb állandó kiállítása. Egy idővonalon úgy mutatnák be Békéscsaba történetét, hogy közben láthatóak lennének az országban és a nagyvilágban akkor történt események. Az igazgató aláhúzta: az intézmény a Munkácsy-negyed ékköve lesz.

Kuriózum az énekeskönyv és a színház épülete

Több békéscsabai kuriózum, így a Tranoscius, a magyarországi evangélikus szlovákok régi, vallásos énekeskönyve; valamint a Jókai színház épülete is bekerült a megyei értéktárba.

Az egyházi pályára lépett Juraj Tranowsky az ellenreformáció időszakában tapasztalta, hogy Magyarország felvidéki vármegyéiben az evangélikusok száma vészesen lecsökkent. Úgy vélte, a rekatolizálástól a híveket csak az egyházi éneklés fellendítésével lehet megóvni. Ezért összeállított egy énekeskönyvet, amit először 1636-ban adtak ki 414 énekkel. Annyira népszerűvé vált, hogy az evangélikus szlovákoknál a mindennapi és ünnepi ájtatosságok alkalmával, istentiszteletek idején ebből énekeltek.

Békéscsaba 300 évvel ezelőtti újratelepítésekor a Felvidékről érkező szlovák ajkú lakosság hozta a Tranosciust, amelyet a liturgia alkalmával és a hétköznapi életben is használtak. Az énekeskönyvből tanították a tanítók olvasni a kisgyerekeket, esküvő és konfirmáció alkalmával ezt ajándékozták, és az otthonokban is kiemelt helyen tartották. A könyv – gyakran fából készült – fedlapjait díszes rézborítással látták el, csuklós pántok fogták össze, és a fedlapokat kapcsok zárták.

A Vigardának vagy Vigadónak nevezett békéscsabai színházépületet közadakozásból építették 1877–79 között. A terveket Halmay Andor készítette, a munkát Sztraka Ernő irányította. Ez lett az Alföld első állandó kőszínháza. 1912-ben átalakították és kibővítették. 1954-ig magántársulatokat szerződtetett egy-két évadra, majd a Népművelési Minisztérium létesített békéscsabai székhellyel színházat. A Jókai színház 2012-ben került a városhoz.