Ötvennyolc évesen kezdte el: úszni tanul a kolbászkirály

Juhász György a családjával, feleségével, Borival és két gyermekükkel, Anitával és Gyurival szeret víz mellett nyaralni, ha idejük és a pénztárcájuk engedi. Jártak már a görög, a bolgár tengerparton és Egyiptomban. A családfőn kívül mindenki úszik, így ő is régóta tervezte, hogy megtanul.

– Jaminában nőttem fel, akkoriban a suhancok a bányatavakba jártak fürdeni, úszni, többen meg is fulladtak. Így a szüleim engem erről letiltottak – emlékezett Juhász György. – Építkeztünk is, ifjoncként sokat segítettem otthon, nem jutott idő arra, hogy úszótanfolyamra járjak. Azután felnőttem, dolgoztam, jöttek a gyerekek, az úszás ismét kimaradt. Úgy gondoltam azonban, hogy jobb később, mint soha, ezért elkezdtem a nyáron. Már hét alkalmon vagyok túl, fennmaradok a vízen, háton és mellen már elég biztosan tempózgatok.

A víz sohasem állt távol Juhász Györgytől, ugyanis elvégezte a tűzoltó tiszthelyettesi képzést, és több mint 20 évig vonulós tűzoltóként dolgozott.

– Amikor felszereltem, nem volt követelmény az úszni tudás – hangsúlyozta. – A tengeren sem féltem, de az tény, hogy másként élvezem már most is, néhány alkalom után a vizet, mint korábban. Nőtt a biztonságérzetem, hogy fenn tudom tartani magam a víz tetején. Az oktatóm, Gitta azt mondta, ha befejeződik a tanfolyam, utána is hetente kétszer úsznom kell, hogy a mozdulatok kisimuljanak, kitisztuljanak.

Evezzünk át más vizekre: a kolbászkészítést természetesen nem hagyhattuk ki a tavalyi győztessel való beszélgetésből.

– Közeleg a fesztivál és a szárazkolbászverseny, a családból hárman is nevezünk. Én és a fiam kulárés vastagkolbásszal, feleségem a kacsabegyes kolbásszal, ezzel utalunk arra, hogy kacsatöméssel is foglalkozunk – ecsetelte Juhász György.

És ha már a fia szóba került, az ifjabbik, 31 esztendős Juhász György hatéves korától Békéscsabán futballozott, 10 évig játszott a felnőttcsapatban, a csapatkapitányi karszalagot is viselte. Most Pécsett alapember az NB III.-ban. A szíve csücske ugyanakkor Békéscsaba, mindenképpen szeretne majd visszatérni ide, akár valamelyik korosztálynál edzőként is.

Úszásáról erős szakmai beszámolót még nem tudott nyújtani az idősebb Juhász György – bár az Európa-bajnokságot már más szemüvegen keresztül nézte –, de a kolbásza titkairól szívesen mesélt.

– Nagy súlyú sertésből lehet jó kolbászt készíteni – magyarázta. – Semmilyen húsrészt nem spórolunk ki, és csak kemény szalonnát teszünk hozzá­. Az arány 75–25 százalék, természetesen a hús javára. Az alapanyagot 6-7-es rostán daráljuk. Asztali sót, kiváló minőségű házi paprikát, fokhagymát használunk, minél pépesebb a fokhagyma, annál jobb. A köménymagot egészben rakjuk bele. Nagyon fontos, hogy tiszta legyen a bél, amibe töltünk. Ha lehet, előző nap vágunk, és a kolbásznak való húst kiterítjük, ott hagyjuk éjszakára. Így a felesleges víz kijön belőle. A füstölés is lényeges, a győztes kolbászt Ádám öcséméknél füstöltük keményfa fűrészporral, majd nálunk tároltuk, a szellőzésre és a páratartalomra nagyon odafigyeltünk.

Névjegy

Juhász György 1960-ban született. Jaminában járt általános iskolába, majd Sarkadon a növénytermesztési és állattenyésztési szakközépiskolában szerzett szakmát és érettségit. 1979 és 1982 között a csabai húsüzemben dolgozott. Közben elvégezte a tűzoltó tiszthelyettesi képzést, és több mint 20 évig vonulós tűzoltó volt. 2006-tól foglalkozik kolbászkészítéssel és kacsatöméssel. Felesége, Bori szintén a vállalkozásban dolgozik. Két gyermekük György és Anita.