2018.06.11. 11:29
Angéla izlandi kalandja alatt fotómaratonokat is szervez
De örülök, hogy kíváncsi vagy az izlandi kalandjaimra! – valahogy így kezdődött az a párbeszéd több ezer kilométer távolságot legyűrve, a modern technikának köszönhetően, egy orosházi fiatallal, akiről lassan egy éve cikkezett e sorok írója. Tóth Angéla ugyanis a huszonéves, orosházi hármas ikrek egyetlen hölgy tagja. Már a szülinapi riportban megemlítette, természetvédő és állatbarát, életének alakulását, pályaválasztását, útkeresését ez az irány hatja át. Izlandon értük utol.
Készüljön fel mindenki, izlandi kalandozásomról csakis kisregény terjedelemben vagyok képes beszámolni – mondta nevetve az eltelt hónapok hatása alatt lévő fiatal.
– El se hiszem, hogy már fél éve Izlandon vagyok. Itt minden olyan gyorsan történik. Az otthoniak (főleg a szüleim), gondolom, ezt másként érzékelik.
Tóth Angéla az elmúlt öt esztendőt tanulással töltötte. Az egyetem végén pedig úgy érezte, csak telnek az évek, de ő nem halad előre. Változásra volt szüksége, méghozzá nagyra. A tankönyvekből eleget tanult, mostantól élményekből és tapasztalatokból szeretne – fogalmazódott meg benne a „mehetnék”. Az EVS (Európai Önkéntes Szolgálat) lehetőségeit böngészte, és bukkant rá az izlandi ajánlatra.
– A projektben környezetvédelmi táborok vezetésére kerestek embereket. Gondoltam, biológustanulmányaim előnyt jelenthetnek. Egy Skype-interjú során kiderült, a szervezet fotós táborokkal is foglalkozik. Én meg középiskolás koromtól szenvedéllyel fotózok. A megpályázott öt hónapból az interjú során így lett az általuk felajánlott egy év.
A világ minden tájáról érkeznek huszonévesek Izlandra táborozni, Dél-Koreából, Japánból, Indiából, Amerikából és a legkülönbözőbb európai országokból.
– A legidősebb táborozóm egy 66 éves japán nagypapa volt. Nagyon színes és igazán multikulturális élmény minden tábor. Ez a legjobb módja, hogy megismerjük egymás kultúráját, nyelvét. A táborozók főznek egymásnak, így az országok jellegzetes ételeit is megkóstoljuk. (Telefonos segítséget anyukámtól kérek olyankor, hogy mi is a krumplis tarhonya receptje. A legnagyobb kedvenc nagymamám almás tócsnija!) Néha viccelődünk, én vagyok a „multifunkcionális táborvezető”, aki mindenhol bevethető. Vezettem fotómaratonokat, megtanítottuk a táborozókat a fényképezőgépeik manuális használatára, amit az izlandi táj megörökítésében kamatoztattak. Beletanultam a természetvédelmi táborokba (téma a globális felmelegedés, az óceánok szennyezése, az erdőirtás és ezek következményei). Dolgoztunk a reykjavíki botanikus kertben, a nyugati fjordokon építünk túraútvonalakat, hogy a turistáknak legyen kijelölt ösvényük, és ne tapossák össze az értékes flórát. Egy helyi farmernek segítettünk újrafásítani a birtokán levő hegyoldalt. Az izlandi emberek nagyon hálásak minden segítségért.
– Izlandon mindenfelé az érintetlen, kiszámíthatatlan természet. S benne az alázattal élő helyi emberek. A hegyek oldalán lezúduló vízesések és zöld legelők több száz birkával. Pár kilométerrel arrébb már kietlen lávamezőkön lépked az ember. Elképesztő a látvány, az élmény!
A természet nagyon lenyűgözi
Micsoda kettősség: a kitörni készülő vulkánok és a jeges gleccserek itt szépen megférnek egymás mellett. Az egész sziget forrong és nyughatatlan a föld alatt, felette viszont mégis van valami megmagyarázhatatlan nyugodtság, ami mindent körülvesz.
– Télen érkeztem ide. Négy-öt órányi világosság volt. Most éjfélkor még nem ment le a nap. És nem is fog ezután még legalább két hónapig!
