Képregényen keresztül tárják fel az evangélikus Békéscsaba múltját

– Mit jelent a 21. században békéscsabai evangélikusnak lenni? – kérdezte az evangelikus.hu Kiszely Andrástól.

– Minden nap minden percében arra törekszem, hogy hozzávetőlegesen ugyanazt jelentse a számomra, mint amit jelentett háromszáz évvel ezelőtt, amikor az őseink a várost alapították, vagy kétszáz évvel ezelőtt, amikor a Nagytemplomot építették. Hiszem, hogy megvannak azok az alapértékek, amik állandóak, viszont azt is látom, hogy bizonyos dolgokban alkalmazkodnunk kell a kor kihívásaihoz. Sokan próbáljuk a háromszáz éves csabai hitet, a munkaszeretetet a mai korba applikálni.

– Mik ezek az állandó értékek?

– Amikor 1718-ban őseink Békéscsabára érkeztek, akkor nem volt másuk, mint a töretlen hit, kezükben pedig az evangélikus szlovák énekeskönyv, a Tranoscius. Mindennapjaikat a tenni akarás és a munkaszeretet hajtotta. Azt gondolom, hogy ezek olyan maradandó értékek, amikből ma is meríthetünk: ha van egy cél, amit el akarunk érni, azért dolgozunk, és utána hálát adunk az Istennek.

– Mit jelent a te életedben a hagyománytisztelet?

– Ez tölti ki az életemet! Minden embernek szüksége van olyan origókra, ahonnan kiindulva szemléli a világot. Így tudja saját, személyes sorsát „igazítgatni”. Nekem a békéscsabai evangélikus szlovák identitás számít ilyen alapnak. Ez az élet minden területén nagy segítségemre van.

– Fiatalon fedezted fel evangélikus szlovák gyökereidet. Mit jelent ez a számodra?

– A tinédzser keresi a helyét a világban. Vannak természetesen otthonról hozott értékek, de a lázadó, felnövekvő lélek egy ideig el akar szakadni ezektől az otthonról hozott, családi konvencióktól, és újat szeretne alkotni. Ilyen időszakom nekem is volt, de idővel rájöttem, hogy nem kell ezektől elszakadni, hanem újra kell értelmezni őket. Minden adott a hagyományainkban ahhoz, hogy megtaláljuk a saját identitásunkat! Az evangélikus identitásom és a csabai szlovák identitásom kéz a kézben jár. Békéscsabán ez a kettő elválaszthatatlan egymástól, ezen alapul a háromszáz éves múltunk, és azt gondolom, hogy a jövőnk is. A saját és közösségi identitásunk akkor lesz teljes, ha ezt megbecsüljük.

– Több magyarországi szlovák szervezetben dolgozol, a Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezetének elnöke vagy. Évente szervezel több száz fős ifjúsági tábort, és számos nemzetiségi rendezvényt is lebonyolítasz. Miként lehet a szlovák hagyományokat ma a fiatalok között vonzóvá tenni?

– Az egyre jobban érték nélkülivé váló világunkban nehéz átadni a hagyományon alapuló identitás értékét. Ez egy pozitív értelemben vett folyamatos harc, amiben egyszerre kell megküzdenünk saját magunkkal és a fiatalok nagyon magas ingerküszöbével. Azt próbáljuk velük megértetni, hogy az is egyfajta lázadás, ha más vagy, mint a többség. Már evangélikusnak lenni is más, mint a többség, de ezen belül szlováknak lenni külön kuriózum. A fiataloknál nagyon sokszor sikert érünk el azzal, hogy rádöbbentjük őket, hogy ha ebben részt vesznek, akkor már mást képviselnek, mint a többség.

– A régi szlovák hagyományokról számos feljegyzés van. Milyen élő evangélikus szlovák hagyományok vannak ma Békéscsabán?

– A mi liturgiánk közel háromszáz éves, ami bár kicsit változott az évszázadok során, de azóta is archaikus. Ez olyan kuriózum, amit máshol a világon, még az alföldi szlovákságon belül sem használnak már. Ezenkívül csak Békéscsabán éneklünk a régi szlovák énekeskönyvből. A régi cseh nyelvű liturgiát is már csak nálunk használják. A lelkész az imádságoktól kezdve a teljes liturgiát végig énekli, amire a gyülekezet még ma is szlovákul reflektál. Mindez mutatja, hogy a békéscsabai egy nagyon összetett és komoly hagyományokkal rendelkező gyülekezet. Ugyanakkor ennek a szeretetét nehéz a fiatalokkal megéreztetni. De van erre is példa! Nagypénteken egy régi passióolvasást elevenítettünk fel, ahova a gyülekezeten túl további harminc fiatal is eljött, mert érdekelte őket.

– Az ifjúság és az érdeklődők megszólításának másik módja az a település történetét feldolgozó képregény, melynek ötletgazdája és szerzője is te vagy…

– Mivel az évforduló kapcsán a városban a fókusz egy kicsit eltolódott a szlovák evangélikus gyökerektől, ezért páran csabai fiatalok úgy döntöttünk, hogy indítunk egy Csaba300 című projektet, amely vissza akarja helyezni a nézőpontot a szlovák evangélikus kiindulópontra. Ehhez nem mindennapi eszközöket vetünk be, így többek között képregényben dolgozzuk fel Békéscsaba történetét. Ebben hangsúlyos fejezetként szerepel a csabai és a szlovák identitás kibontása. Különböző képregénykockákon keresztül tárjuk fel Békéscsaba múltját, egészen a városalapítástól a nagy történelmi mérföldköveken át máig még jeles lakókat is bemutatunk. Így a képregényben szó lesz az első békéscsabai szlovák evangélikus püspökről, Szeberényi Gusztávról, de Tessedik Sámuel lelkész élete is olvasható lesz benne. A kronologikusan felépülő, a nagy csabai árvizet is bemutató, év végére megjelenő képregényben az idén hetven éve történt csehszlovák–magyar lakosságcserét is megjelenítjük majd.

– Mi a Csaba300 projekt célja?

– Hogy felelevenítsük és élővé tegyük a régi békéscsabai tradíciókat! Ezeket nem színházi előadásként, hanem interaktívan újra előadjuk, így ez nemcsak a hagyomány őrzése, hanem újrateremtés és újraélesztés is. Nagypénteken például – úgy, ahogy elődeink is tették – a Fő téren lévő kútnál mosakodtunk. A békéscsabai Nagytemplomot helyi szlovák kifejezésekből szófelhő formájában állítottuk össze, amit később pólókra nyomtatunk. A rendezvény csúcspontja a július 7-i ünnepség keretében lesz, ahova külön sátorral és számos programelemmel készülünk. Már látszódik kezdeményezésünk pozitív fogadtatása, egyre többen jelzik, hogy szeretnének csatlakozni. Öröm, hogy nemcsak fiatalok jönnek, hanem az idősebbek is örülnek, azt mondják, hogy „de jó, hogy végre újra lehet a hagyományainkról beszélni!” vagy „milyen jó, hogy újra büszkén fel lehet vállalni, hogy békéscsabai szlovákok vagyunk!” Ami különösen nagy öröm, hogy ha nem is nagy számban, de megnövekedett a szlovák istentiszteletre járók száma is.

– Békéscsabáról beszélgetünk, de Budapesten, az evangélikus egyház országos irodájában ülünk, mert itt dolgozol. Mi itt a feladatod, és mit jelent számodra, hogy az evangélikus egyházban dolgozol?

– Nagyon nagy megtiszteltetés egyházunk országos irodájának alkalmazottja lenni. Szolgálatnak élem meg ezt is, és áldás számomra, hogy itt lehetek! Családom századokon keresztül presbiterként, kántorként vagy kurátorként (felügyelő – a szerk.) szolgálta Békéscsabán az egyházat, így ez a munka számomra a családi tradíció folytatása is. Külön öröm, hogy a pályázati és fejlesztési osztályon belül mi koordináljuk a békéscsabai evangélikus Nagytemplom és környezetének felújítását. Kitüntetés, hogy kicsit is része lehetek ennek a folyamatnak. A Nagytemplom ugyanis nemcsak nekem, hanem még a templomba nem járó csabaiaknak is egy olyan központ, ami az életünk része.