A szülői minta egy életen át hat a gyermekre

– A szakemberek összesen tíz típusra osztották a szülőket gyermekneve­lési szokásaik és magatartásuk szerint, viszont úgynevezett tiszta típus nincs – mondta el dr. Szicsek Margit.

A doktornő szerint a probléma elsősorban a mai szülő-gyermek kapcsolatban az, hogy kevés gyermek születik egy családban, és annak az egynek vagy kettőnek mindent meg akarnak adni, túlóvják őket, így nem adva teret nekik (ilyen például a „helikopter” szülőtípus).

Hozzátette, hogy ezek a túlvédett gyerekek később nem lesznek elég életrevalók, amikor az életkoruknak megfelelő­ feladatok előtt állnak (óvodai vagy iskolai beilleszkedés). Amennyiben nem az elképzeléseik szerint alakulnak a dolgok, akkor kvázi megsértődnek a világra, miszerint nekik nem ezt ígérték. Ez azért történik, mert a szülő a túlzott szeretetével, odaadásával és ­védelmével egyfajta hamis képet állít a gyermeknek, amiben minden könnyű számára, semmiért nem kell megküzdenie.

Problémának gondolja még a személyiségfejlődésben, hogy ezek a gyerekek már olyan ­világban nőnek fel, ahol az infokommunikációs eszközök az életük mindennapjainak része. Pedig idegrendszerileg egy kisgyermek még nincs felkészülve a befogadásukra. Meséket néznek rajta, kialakul egy függőség, és a későbbiekben már nem tudnak leválni erről, képtelenek lesznek szelektálni és eszközként kezelni ezeket.

Véleménye szerint ezt bölcsődés- és óvodáskorban lehet megakadályozni azzal, hogy nem adjuk a kezükbe. Hároméves korig egyáltalán nem tanácsolja, de utána is csak korlátozva.

A szülőtípusokat felsorolva elsőként a „borostyán”-t említette, akinek tulajdonsága, hogy rátekeredik a gyerekre, mindent jobban tud és szeretne megoldani helyette. A következő a „mártír”, ebből viszonylag kevesebb van és a negatívumai később ütköznek ki. Ez az a ­típus, aki gyakran panaszkodik például arról, hogy mekkora­ áldozatot hoz gyermekéért. Van továbbá a „jó fej” szülő­, aki barátnak tekinti utódját és a saját magánéleti dolgaival gyakorlatilag leterheli.

Említette még az „üveghegy” típust, aki gondoskodik a gyermekről, de ő maga érzelmileg gyenge (valószínűleg saját gyermekkori élményei ­miatt), és ez által nem tud elegendő melegséget, szeretetet adni. Meghatározták még a „mindent tudó” szülő fogalmát, aki gyerekei ­felé azt vetíti, hogy ő mindig mindenben tökéletes volt – ezzel azt éri el, hogy úgy érzik, ­sosem tudnak eléggé megfelelni. Van még a túlkövetelő, az úgynevezett „idomár” szülő, aki folyamatosan megmondja, hogy mikor mit kell csinálni, ezzel azt várva, hogy így majd tökéletes felnőtt lesz utódaiból.

A szakember felsorolásában a „szereptolvaj” típusról is szólt, aki nem elég érett a szülői szerepre, vagy valamilyen depresszióban szenved, és gyermekét helyezi ebbe a szerepkörbe maga helyett. Továbbá van még az „agresszor”, ő az, aki akár fizikálisan vagy gyakrabban verbálisan bántalmazza gyermekét, leértékeli és folytonosan negatív jelzőkkel halmozza el. Ezek a rossz élmények nagyon mélyen beékelődnek, és önmagukat alul értékelő felnőttek lesznek a gyermekből.

Végezetül elég jó szülőnek a „bátorító” típust nevezte, aki nem akarja átszabni a gyermekét saját elképzeléseire, hanem ő maga alakul a gyermekéhez és elfogadja. A határokon belül meggyőző módszerekkel, erőszakmentes kommunikációval igyekszik hatni rá.

A szülői minták legtöbb esetben transzgenerációsak, tehát a kimutatások szerint generációkon keresztül átadódnak. Ezért fontos, hogy foglalkozzunk a témával, és amennyiben bármely negatív típust felismerni­ véli magában egy édesanya vagy édesapa és változtatni szeretne, ne féljen szakember segítségét kérni.