Utazás

2019.07.11. 16:52

Hat lengyel úti cél, amelyet magyarként mindenképp látnia kell

Egyre több honfitársunk választja úti céljául Lengyelországot, azon belül is a földrajzilag és történelmileg hozzánk legközelebb eső Kis-Lengyelországot (Malopolska), ezt a körülbelül három magyar megyényi területet Krakkó körül. A vidék a megannyi kulturális és természeti látnivaló mellett magyar emlékek sokaságával is várja látogatóit.

Kiss Sándor

Ha felkerekedünk, essen kalandozásunk az év bármely szakára, semmiképp se hagyjuk ki az alábbiakat!

Bem apó mauzóleuma

A lengyel és a magyar nép által is hősként tisztelt Bem József 1794. március 14-én Tarnów városában (régi magyar nevén: Tarnó) látta meg a napvilágot. A nagy hadvezér a lengyel és a magyar szabadságküzdelmek után Törökországba emigrált, ahol – annak reményében, hogy így hatékonyabban segítheti az osztrák-orosz-porosz elnyomás alatt sínylődő hazája ügyét – muszlim hitre tért. 1850-ben bekövetkezett halála után az Oszmán Birodalom területén temették el, de 1929-ben földi maradványait szülővárosába szállították. Mivel muszlimként a lengyel keresztény földbe nem temethették, egy égbe nyúló, azaz hat gigantikus kőoszlopon álló kőkoporsóban helyezték újra nyugalomra.

Bem József síremléke, a tó közepén elhelyezett, hat kőoszlopon álló, égbe nyúló szarkofág
Fotó: MW

Az emlékművet körülvevő tavacska partját körbesétálva jól látható a szarkofág oldalain álló lengyel, török és magyar nyelvű felirat. Utóbbi így szól: „Bem apó, a magyar szabadságharc legnagyobb hadvezére, 1848-1849.” A tó partján piros-fehér-zöld trikolórral díszített, magyar nyelvű információs táblácskát találunk, és ha jó idpontban érkezünk, még a mauzóleumot körülvevő park büféjének a magyar lángosát is megkóstolhatjuk.

A lengyel-magyar barátság parkja

„Lengyel-magyar jó barát, együtt harcol s issza borát” – tartja a régi mondás, és tartják maguk a tarnóiak is, akiknek városa nem csak Bem apó személyén keresztül kötődik a magyar történelemhez. A kapcsolatok sokkalta régebbre, évszázadokkal korábbra, egészen a település 1330-as megalapításáig nyúlnak vissza, és a kereskedelmi, katonai, kulturális és politikai együttműködés legkülönfélébb formáin át napjainkig ívelnek.

„Két nemzet van egyesűlve bennünk, / S mily két nemzet! a lengyel s magyar! / Van-e sors, amely hatalmasabb, mint / E két nemzet, ha egy célt akar?” – hirdeti a tarnói székely kapu felirata lengyel és magyar nyelven Petőfi ma is érvényes sorait.
Fotó: MW

E ténynek állít emléket és ezt az élő kapcsolatot erősíti meg az igencsak előkelő helyen, az óváros közvetlen közelében kialakított terecske, a Petőfi tér, amelynek a nagy magyar költő mellszobrával és a Bem erdélyi csatáinak emléket állító kopjafákkal teletűzdelt parkjába hatalmas székely kapun léphetünk be. A Petőfi Sándor Bem apóról írt soraival díszített gyönyörű faragás nem mellesleg az erdélyi Sepsiszentgyörgy ajándékaként került a kis-lengyelországi városba.

Lengyel szentként tisztelt magyar királylány

Földszintes házacskáival és fallal körülvett kolostorával igazi kis ékszerdoboz a mindössze kilencezer lakosú Ószandec (Stary Sącz), amely Lengyelország egyik legősibb városa, a lengyelek első és máig egyik legfontosabb zarándokhelye. E kitüntetett szerepét pedig nem másnak, mint Szemérmes Boleszláv fejedelem magyar származású feleségének, Szent Kingának – IV. Béla magyar király lányának, Szent Margit és Boldog Jolán nővérének – köszönheti. A 13. században élt Árpád-házi királylány ugyanis 1257-ben férjétől ajándékként kapta meg a települést, ahol a szent életű fejedelemné kolostort alapított, amelynek Boleszláv halála után maga is a lakója, sőt rendfőnöke lett.

A Szent Kinga kőkoporsóját őrző templomhoz vezető út és kapu, a kép jobb oldalán a kolostort védelmező várfallal
Fotó: Wiktor Baron / Wikipedia

Ha eljutunk ide, ne hagyjuk ki a kolostor udvarán álló, gótikus és barokk elemeket mutató gyönyörű templomot, amelyben Szent Kinga szarkofágját őrzik. Majd a szent és a lengyel-magyar barátság tiszteletére állított óriási székely kapu alatt áthaladva, a kolostort ölelő várfal ívét követve keressük meg a fejedelemnéről elnevezett forrást, és bátran kortyoljunk párat annak enyhülést adó vizéből.

A magyar hősiesség mementója

Szomorú emléke a múltnak az a sok száz katonatemető, amelyekben az osztrák, német, orosz, cseh és lengyel – meg ki tudja még, hogy milyen nemzetiségű – hősök mellett ezrével nyugszanak az első világháború vérzivataros éveiben elesett magyar vitézek is. Az Orosz Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia seregei 1914 és 1915 folyamán feszültek egymásnak ezen a tájon, ahol bármerre indulunk, jobb vagy rosszabb állapotú katonai sírkertekbe botlunk.

„1914. december 11-12-ikén ezredes urukkal együtt halt huszárok drága vérének, kemény öklének, szótlan magyar hűségének emlékére” – olvasható a magyar nyelvű felirat a soproni huszárok limanovai temetőben álló emlékművének egyik oldalán
Fotó: Jerzy Opioła / Wikipedia

1914 késő őszén az oroszok már a magyar Felvidékre való betöréssel, illetve nyugaton Krakkó elfoglalásával fenyegettek, ezért az osztrák-magyar hadvezetésnek stratégiai fontosságú volt a megállításuk. E feladat sikeres teljesítésében játszottak nélkülözhetetlen szerepet a soproni, a székesfehérvári és a jászkun huszárok, valamint a szegedi honvédek, akik 1914 adventjében Limanovánál (Limanowa) halált megvető bátorsággal szálltak szembe az orosz túlerővel, meghátrálásra kényszerítve az ellenséget. Sírjaikra és emlékművükre itt, távol a hazától, a limanovai 368-as számú katonatemetőben mi is letehetjük a kegyelet virágait.

Egy magyar alapítású lengyel fürdőhely

A Kárpátok bércei között megbúvó, az Osztrák-Magyar Monarchia hegyi üdülőtelepeinek hangulatát idéző fürdőhely, Szczawnica is tartogat magyar vonatkozást az arra járó honfinak. A helyiek a mai napig számon tartják a 19. században élt Szalay Józsefet, ami nem csoda, hiszen neki köszönhetik, hogy gyógyfürdő-paradicsommá fejlesztette településüket.

Szalay József mellszobra az egyik szczawnicai sétányon
Fotó: MW

A terület magyar tulajdonosa komoly fejlesztéseket eszközölt annak érdekében, hogy az európai gyógyturizmus egyik legvonzóbb központjává tegye birtokát, megélhetést adva ezzel a helyiek kezébe: kápolna, étterem, panziók, fürdők, fedett járdák, korszerű források épültek a kezdeményezésére (borítóképünkön), és a hely népszerűsítésére is nagy figyelmet fordított. Munkája eredményeként Szczawnica hamarosan kedvelt üdülőhelye lett az arisztokráciának és a lengyel művészköröknek.

Nedec vára

A magyar Felvidék talán egyetlen erődítménye, amelynek történetét nem hamisították meg a jelenlegi tulajdonosai. Nedec (Niedzica) vára Magyarország északi határainak a védelmére épült még a 14. században. A trianoni országcsonkításkor azonban nem Csehszlovákiához, hanem Lengyelországhoz került, így nem esett a szlovák történelemhamisítás áldozatául. Bár magyar nyelvű feliratok nem segítik a magyar látogatók tájékozódását az ősi falak között berendezett kiállításon, a lengyelül és az angolul tudók, de a magyar nyelvű képes kalauz megvásárlói is, hiteles képet kaphatnak az épület és egykori lakóinak históriájáról, utóbbiak között a várat egészen 1945-ig birtokló Salamon családról.

A Dunajec folyó és a rajta kialakított víztározó partján álló vár festői környezetben fekszik. Ormáról letekintve ma is az egymásnak vállukat vető két gyönyörű világ, az ezeréves Magyarország és a hatalmas Lengyelország határán érezhetjük magunkat, miközben a háttérben magasodó Tátra hófödte csúcsaiban gyönyörködhetünk.

Borítóképünkön a népszerű lengyel gyógyüdülőhely, Szczawnica Szalay József által emeltetett épületei

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!