A magyarbánhegyesi Pap Andrásné a gyógypedagógusok példaképe

Az odafigyelés a gyógypedagógus mindennapi munkájának a része. Ám, elérkezett az a pillanat, amikor Pap Andrásnéra figyeltek sokan. Ünnepi alkalom volt, amikor átvette aranydiplomáját, majd családja lepte meg egy összejövetellel. A magyarbánhegyesi képviselő-testület is megbecsülése jeléül köszöntötte a még mindig aktívan tevékenykedő gyógypedagógust. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának a nevében fejezte ki elismerését a dékán a Békés megyei, 50 éve a felsőfokú oktatási intézményben diplomát szerzett pedagógusnak.

Köszöntőjében arra emlékeztetett, ez volt a világ első felsőfokú gyógypedagógus-képző intézménye, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola. Ott diplomázott Magdika.

– Volt valami előzménye annak, hogy ezt a szép hivatást választotta?

– Heten voltunk testvérek, én a legfiatalabb. Édesanyám nem volt írástudó asszony, ám amikor a tanárom azt kérte tőle, engedje lányát a gimnáziumba, megtette. Leérettségiztem. A falunkban akkor nyitotta meg kapuit a leendő munkahelyem. Gyermekfelügyelőket kerestek, s felvettek. Negyven év lett belőle, és közben a továbbtanulásra is nyílt lehetőségem a napi munkám mellett, levelező tagozaton.

– Akkoriban, a hatvanas években, a világ első felsőfokú gyógypedagógus-képző intézményében szakosodtak? Vagy érteni kellett mindenhez? Hogyan lett logopédus?

– Akkoriban más volt a képzés. Én azt se tudtam kezdetben, mi az, hogy logopédia. Azt mondták, a hibás beszédű gyermekekkel foglalkozó pedagógus. A főiskola elvégzése után az állt a diplomámban, hogy logopédus, értelmi fogyatékos és tanulásban akadályozottak oktató-nevelője vagyok.

– A diploma nagy felelősséggel ruházta fel.

– A szakmai tudásomat folyamatosan bővítve szolgáltam és máig szolgálom a fogyatékkal élő gyerekeket. Igaz, nem vagyok a XXI. század technikájának a használója, ám a fiatal kollégák onnan is hoznak praktikákat, szuper jó elméleti ismereteket. Én a magam sok évtizedes gyakorlati tapasztalatát hozzáteszem, és a végeredmény bennünket igazol.

– Kerek negyven esztendő a magyarbánhegyesi speciális iskola falai között. Gondolom, sokan ismerik, tisztelik a faluban.

– A megye minden pontjáról beiskoláznak ide gyerekeket. Az intézmény neve sokszor változott, de a munkám örök. Sok tanítvány, rengeteg család, megannyi emlék köt össze bennünket.

– Oktatott, nevelt, fejlesztett, szívügye volt az állami gondozott tanulók sorsa.

– A rendszerváltásig csak állami gondozott gyerekekkel foglalkoztunk. Volt, hogy karácsonykor, húsvétkor akikért nem jöttek, azokat hazavittem. Sokan tizennyolcadik életévük betöltése után, felnőttként jártak vissza hozzám, hogy életkezdésükhöz kérjenek segítséget.

– Hosszú évtizedekig munkálkodott. Történelmet írt iskolateremtő munkájával. Ön példakép a ma gyógypedagógusainak. Máig aktív. Sok felkérést, megkeresést kap?

– Jó érzés, hogy van igény a szakmai tapasztalatomra, a tudásomra. Nyugdíjba vonulásom után tanítottam. Napjainkban is hívnak vidéki iskolákba. Logopédusként, fejlesztőpedagógusként sok gyermek várja a segítségemet.

– Ezt a szakmai elhivatottságot viszi tovább valaki a családjából?

– Egyik lányom fejlesztőpedagógus, a másik gyakorlati szakoktató a szakácstanulóknál. Négy unokám közül kettő is gyógypedagógus lett.

Névjegy

Pap Andrásné 1943-ban született Magyarbánhegyesen. Mezőkovácsházán, a Hunyadi János Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. Gyermekfelügyelőként kezdett dolgozni a speciális iskolában. 1966-ban kötött házasságot Pap Andrással. Két lányuk született. A budapesti gyógypedagógiai tanárképző főiskolán 1970-ben diplomázott. Harmonikus családi háttér biztosítása mellett szakmai fejlődése érdekében folyamatosan képezte magát. Szabadidejében zarándokutakra jár. Büszke négy unokájára és négy dédunokájára.