Hintóval járta a tanyákat a mezőkovácsházi védőnő

Azoknak szánják ezt a kitüntetést, akik a közjóért, Mezőkovácsháza érdekében dolgoztak, fejtettek ki értékes tevékenységet. A polgármester a bizottsági elnökökből álló szakmai közösség véleményezését követően döntött arról, hogy a sokak által Ica néniként közismert védőnőnek adja át a díjat több évtizedes, példaértékű és magas színvonalú védőnői tevékenysége elismeréseként.

– Mint kezdő körzeti védőnő 1965-ben került Mezőkovácsházára. Nagyszénási lányként miért ezt a települést választotta?

– A Juhász családban hárman gyerekeskedtünk. Nővérem is védőnőnek tanult, az ő példáját követtem. A szegedi nővérképzőben végeztem én is, majd Kovácsházára, Gulyás Rózsa védőnőhöz kerültem szakmai gyakorlatra. Megszerettem, itt ragadtam, mert volt üres álláshely. Dr. Vörös Áron orvos és a kollégák remek csapatot alkottak. Végül is jó döntés volt, hiszen ez lett az egyetlen munkahelyem, innen mentem nyugdíjba 2006-ban.

– A körzet nagy volt, hogyan képzeljük el az 1960-as éveket? Egy fiatal, dolgos lány miként igyekezett helytállni pályakezdőként?

– Albérletben éltem, ez volt az önállósodásom időszaka. A munka tetszett, szerettem. Tószegi Emília, Seres Ferencné és én, mi így dolgoztunk hárman. Akkoriban sok gyermek született. Nem volt könnyű a munkánk. Apámtól kaptam kismotort, hogy a nagy területen könnyebben mozogjak. Bevallom, máig nincs jogosítványom… Maradt a gyaloglás és a kerékpár. Tanyakörzetem is volt. Jó időben az Új Alkotmány Termelőszövetkezet hintójával, télen, hóban pedig lovas szánkóval vittek ki az édesanyákhoz. Olyan telek voltak ám, hogy máig beleborzongok. Őrzöm azt a hatalmas irhabundámat, amelyen sokszor lógtak ám a jégcsapok.

– A távolság, a munka sokszínűsége is teljes embert kívánt?

– Abban az időben nemcsak gyermekgondozást, hanem családsegítést is végeztem. Egy-egy családban több generáció élt együtt. Ha a nagymamának voltak gondjai, igyekeztem neki is segíteni. A felnőtteknek a recepteket, a babáknak a tápszert vittem házhoz. Egy-egy árulkodó mozdulat miatt orvosi vizsgálatot is sokszor javasoltam. Majd kaptam a visszacsatolást, hogy jók voltak a megérzéseim. Vöröskeresztesként szerveztem a véradókat. A gondozottakkal kölcsönös volt a szeretet, a tisztelet és a megbecsülés.

– A fiatal lányból családanya lett. Megtalálta a szerelem is Kovácsházán?

– Miután megismerkedtünk a párommal, 1967-ben házasodtunk össze. Albérletben kezdtük a közös életünket, majd 1970-től költöztünk a jelenlegi otthonunkba.

– A helyiek útba igazítottak, azt mondták, Ica néni a lakótelep közepén, a megmaradt egyetlen kertes házban él.

– Ezt a házat nem bontották le. Azt mondták, ide már újabb tömb nem férne el, városképileg rendben van ez így. A férjem haláláig együtt csinosítgattuk. Itt neveltük fel két gyermekünket, itt látogat meg a három unoka.

– Vannak-e még kérdések? A védőnői tapasztalataira kíváncsiak még az anyukák?

– Nyugdíjazásom után sokáig megállítottak, telefonon kérték a tanácsomat az emberek. Mostanában is előfordul, hogy a lányomon keresztül egy-egy kérdéssel megkeresnek. Igyekszem segíteni.

Névjegy

Telek Sándorné 1965-től 2006-ig dolgozott védőnőként. 1980-ban az egészségügyi miniszter eredményes munkájáért dicséretben részesítette. 1996-ban vöröskeresztes tevékenységéért megkapta a Magyar Vöröskereszt bronz, majd 2000-ben az elismerés ezüst fokozatát. 2017-ben a Magyar Vöröskereszt elnöke oklevéllel fejezte ki köszönetét a vöröskeresztes mozgalom érdekében kifejtett tevékenységéért. Ica néni máig aktív közösségi tagja a városnak. A legutóbbi fürdőfesztiválon a főzőklubbal készítette a gyümölcssalátát.