Márciusban apai örömök elé néz Szabó Tibi gitáros, zeneszerző

– Bár sosem titkolta, mégis vannak, akik nem tudják, hogy pályája egy hangulatos megyei kistelepülésen, Köröstarcsán kezdődött…

– Mindig büszke leszek arra, hogy Köröstarcsáról indultam, és onnan, egy nagy családból származom. Otthon folyamatosan jelen volt a zenehallgatás, valószínűleg innen ered a zenei érdeklődésem. Nagyon sokféle irányzatot meghallgattunk, bennem pedig kezdett kialakulni, hogy a rockzene áll a legközelebb hozzám. Kezdetben dobos szerettem volna lenni, majd viszonylag gyorsan átnyargaltam a gitárhoz. Láttam az AC/DC-filmet, és amúgy is a „guitar hero” korszakot éltük. Elsősorban a hangszer technikai háttere érdekelt, folyamatosan igyekeztem is magam képezni ezen a területen. Több helyi formációban játszottam, ilyen volt a Sword, illetve a Sasok és angyalok, amiket soha nem feledek. Nagyon jó volt Köröstarcsán felnőni, a település rengeteget segített akkoriban nekünk, fiataloknak, amiért azóta is nagyon hálás vagyok.

– Fel sem merült, hogy esetleg civil szakmát választ?

– Mindig is éreztem, hogy zenész szeretnék lenni. Ez töltötte ki az életemet, tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni. Kockáztattam, hiszen olyan területet választottam, ahol egyáltalán nem garantált, hogy valaki sikeres lesz. A munka, a szerencse és a tehetség gyakran kéz a kézben jár, egyik sincs a másik nélkül.

– Akkor következett az újabb fontos állomás az életében, amikor Gyulára költözött. Miként telt az első időszak a városban?

– 1992-ben, 23 évesen költöztem el Köröstarcsáról, de nagyon nehéz volt onnan elszakadni. Közben persze Gyulán is igyekeztem mocorogni, megismerni a pezsgő zenei életet, az embereket. Az akkori, még tarcsai kötődésű, Kínai negyed nevet viselő bandánkkal – amiben együtt zenéltem öcsémmel is – elindultunk a Rockbörzén. Ott találkoztam az akkori gyulai Mink zenekarral. A tehetségkutató után megkerestek, elhívtak a bandába, láttam, hogy iszonyatosan tehetségesek a srácok, így csatlakoztam hozzájuk. Ők pedig elfogadtak, mint zeneszerzőt. Nagyon érdekes, hogy a Minkkel született meg a Vidéki sanzon első verziója. A dalt átalakítva magunkkal hoztunk a Magnába. Harmincéves voltam, amikor 1999-ben megalakítottuk a Magna Cum Laudét.

– A Kézműves cukrászda nagyon fontos „intézmény” a gyulaiak életében. Igaz, hogy Mező Misit is ez a különleges hely „ajándékozta” a Magna Cum Laudénak?

– Éppen énekest kerestünk. Egy barátommal a cukrászda teraszán beszélgettünk. Misi éppen arra sétált, ahogy ültem és ránéztem, az jutott eszembe, hogy „ki ez a rocksztár figura?” Pedig korábban már hallottam énekelni a La Bombában, mégis ez a pillanat volt, amikor azt éreztem, hogy rá van szükségünk. Elhívtam a zenekarba, éppen a Minden állomás című dalt raktuk össze. Misi elkezdett énekelni, Kara Misával összenéztünk, és tudtuk, megtaláltuk, akit kerestünk.

– Edda, Tankcsapda, Magna­ Cum Laude. Néhány csapat, amelyek vidékről törtek be a hazai könnyűzene első vonalába. Örök kérdés, hogy miként sikerülhet ez?

– Nem mondom, hogy könnyen ment. A médiába nem volt könnyű bekerülni, a reggeli tévéműsoroknak pedig óriási súlyuk volt akkoriban. Így gyakran hajnali 3-kor keltünk, hogy az adásra időben odaérjünk. Mégis szerettük, mentünk, csináltuk. Megjelent az első albumunk, a Hangolj át!, amelyről az Osztály című dalból forgattunk videóklipet az Erkel gimi udvarán. Azt hiszem, kicsit felkavartuk az állóvizet. Tettük tovább a dolgunkat, és megszületett a második lemez, Minden állomás címmel, rajta a Vidéki sanzonnal. Ezt a lemezt Fonogram-díjjal jutalmazták, Misa pedig az év szövegírója lett. A nagyszerű közönségünknek köszönhetően jöttek az arany- és platinalemezek, majd egyszer csak a 15 éves jubileumi koncert következett az arénában. 2019-ben pedig már a 20 éves fennállásunkat ünnepelhettük ugyanott.

– Önt pedig ugyanebben az esztendőben az év zeneszerzőjének választották. Két évtizeden át nagyon kevesek képesek sikeresek maradni. Mégis mi a titok?

– Ezt nagyon nehéz megválaszolni, szerintem maradtunk, akik voltunk, akiket a közönség több mint húsz éve megismert és megszeretett. Sosem toltuk túl, nem kerestük a túlzott médiaszereplést, csak igyekeztünk továbbra is jó dalokat írni és megmaradni embereknek.

– Hamarosan újabb fordulóponthoz érkezik az élete…

– Óriási boldogság közeleg, hiszen márciusban végre apuka lehetek. Elmondhatatlanul jó érzés. Nagyon várjuk kisfiunk érkezését. Biztos vagyok benne, hogy a jelenléte sok mindent megváltoztat majd, és új fejezetet nyit a mindennapjainkban.

Hamarosan egy új dal is érkezik

Szabó Tibi elárulta, hogy hamarosan új dallal jelentkeznek majd, ami a pandémia alatt született.

– Természetesen nagyon várjuk már, hogy újra találkozhassunk a közönséggel. Abban bízunk, hogy talán nyárra már valamennyire újraindulhat az élet – tette hozzá a kiváló zeneszerző-gitáros.

Szabó Tibi kérdésünkre elmondta, szabadidejében szívesen focizik, gyakran néz filmeket, de a zenész olyankor is előbújik belőle, hiszen figyeli a filmdalokat is. Elárulta, fiókjában lapul egy, már megírt musical is, amiből bármi kisülhet a jövőben.