Értéket munkával lehet csak teremteni, állítja a csabai edző

A Kazinczy Ferenc Általános Iskolában évtizedek óta magyar–történelem szakos pedagógusként dolgozó szakembert tizenegy alkalommal választották meg a Békés Megyei Hírlap szavazásán az év edzőjének, míg a hazai szövetségnél két alkalommal lett az év edzője.

– Mikor ismerkedett meg a harcművészettel? Milyen eredményeket ért el versenyzőként?

– Negyvenegy éve, 1979 óta foglalkozom harci művészetekkel. A véletlen adta, labdarúgóként egy makacs húzódás miatt Szegeden, főiskolai tanulmányaim alatt lejártam cselgáncsedzésekre, majd több társammal kungfuzni kezdtünk. Itt Gajdos „Szamuráj” János lett az edzőm, tőle keménységet, életszerűséget tanultam, rokon lelkek voltunk. Szabadtéren edzettünk sokat, termünk sem volt. A főiskola elvégzése után Békéscsabára kerültem vissza. Itt bekapcsolódtam a Mezőgép SE All-Style Karate szakosztályának edzéseibe, ahol Bereczki Béla volt az edző. Nála a lazaság és a technika fontosságát ismerhettem meg. A csapat a Békéscsabai MÁV SE-hez került, s ekkor, 1981-ben már edzést tartottam a kezdőknek.

Egy évvel később, 1982-ben alakult meg a József Attila Lakóterületi Tömegsport Egyesület, s ott alakítottam meg az All-Style Karate szakosztályt a KISZ-táborban. Egyre nőtt a létszámunk, akkoriban különlegességnek számított a harcművészet. Amikor 1984-ben megrendeztük a Viharsarok Kupát, azt a nyílt csapatversenyt, amely országszerte híressé vált, mert az irányzatok képviselői – All-Style Karate (kick-box), sótókan karate, kjokusin karate, dosinkan karate, taekwondo – békességben küzdöttek egymással akkor, amikor a villongás jellemezte az ország nagy részén a különböző irányzatokat, felfigyeltek ránk. Ezt a mentalitást a mai napig megőriztem. Indultam versenyeken, de nagyon hamar rájöttem, hogy edzősködni és versenyezni hosszabb távon nem lehet, hiszen mindkettő egész embert kíván. A magyar nemzetközi bajnokságon ötödik lettem, a WMMAF nemzetközi szövetség Európa-bajnoki bronzérmét megnyertem Madridban, és kisebb versenyeken is szereztem érmeket.

– Mikor lett edző, kik voltak a tanítványai?

– Az edzősködést 1981-ben kezdtem, versenyzőim eredményei 1984 óta jöttek. A legelső országos bajnokom a gyerekkategóriában Békési Albert volt, első válogatott versenyzőm az 1987-ben Münchenben világbajnoki bronzérmet szerző Hortobágyi „Jakuza” János lett. Majd aztán jöttek a többiek, kiemelkedtek az 1968-ban, 1974-ben, 1977-ben születettek. Nagyon sok jó és lelkes versenyzőm volt, ezt az oldalt megtöltené a névsor. A felnőttválogatottban eredményesen szerepelt a hölgyeknél Csicsely Szilvia, Gulyás Beáta, Hankó Katalin, Vizsnyiczai Viktória, Sélley Anna, Hanicz Nelly, Varga Viktória, Csehi Katalin, a férfiaknál Jakuzán kívül Debreczeni Dezső, Dohányos András, Szabó László, Andó László, Kondacs György, Szabó Attila. Legeredményesebb utánpótlás válogatottjaim Benedek Zsolt, Tóth Orsolya, Andó Bettina, Pribojszki Kata, Megó Katalin, Vizsnyiczai Viviána, Kádas Adrienn, Erdei Dóra, Jantyik Lili, Vizsnyiczai Richárd, Opauszki Dávid, Csák Bence, Sallay Gábor voltak.

– Összeszámolta-e már, hogy az elmúlt évtizedekben tanítványai hány érmet nyertek?

– Nem volt egyszerű feladat, de megtettem. A felnőtteknél világbajnokságon tizenkét arany-, négy ezüst-, hat bronz-, Európa-bajnokságokon tizenöt arany-, öt ezüst- és nyolc bronzérmet nyertek. Az utánpótlás-korosztálynál világbajnokságokon tizenöt arany-, tíz ezüst- és tizenhét bronzérmet szereztek. Az Európa-bajnokságokon tizenhárom arany-, hét ezüst- és tizennégy bronzérem a mérleg.

– Mi az edzői hitvallása?

– Nem kell rendkívüli dologra gondolni, igazából csak arra, hogy értéket csak munkával lehet teremteni. Ha közösen akarunk valamit a tanítvánnyal, akkor az előbb–utóbb eredményre vezet. Egymást tisztelve, óriási fegyelemmel, önfegyelemmel kell dolgozni, komolyan véve a legkisebb kezdőt és a legnagyobb sztárokat is. El kell viselni a vereséget, és amit néha még nehezebb, a győzelmet is. Fontosnak tartom, hogy ne csak érmekkel, kupákkal mérjük az eredményességet, tudjunk örülni annak is, hogy a sportolók önmagukhoz képest fejlődnek, esetleg később edzői hivatást választanak, s az életben is megállják a helyüket szülőként, dolgozóként, vezetőként és nagybetűs EMBERKÉNT!

Oda mennek, ahol jól érzik magukat

Arra a kérdésre, hogy miként lehet megnyerni a mai fiatalokat, hogy sportoljanak, Gregor László elmondta, a gyerekeket azzal lehet becsábítani egy klubba, hogy olyan közösségbe hívják őket, ahol jól érzik majd magukat. Nagyon fontos az edző szerepe, aki egyben példakép is, és meghatározza a kezdő sportoló hozzáállását. Ha a gyerek érzi a nevelő jellegű törődést, az edzői felkészültséget, a jókedvet, a sok pozitív eseményt, akkor azt elmondja másoknak is, a leendő kezdőknek is.