A békési Dr. Szuromi Pál ötletére szóltak a harangok

– Hogyan és miként fogalmazódott meg a Kárpát-medencei harangozás ötlete?

– A folyamat inkább egy érzésnek, indulatnak az érlelődése volt – a keserűségé, érthetetlenségé és haragé, amiatt, ahogy Trianonban elbántak velünk. Száz év alatt több milliónyian, mára a magyarság negyedik generációja vált megalázottá, – én is annak érzem magam, túl azon a büszkeségen, hogy megmaradtunk. Ez lehetett – ez volt az érzelmi háttér, ahogy az évforduló közeledett. De más is hozzájött ehhez: az, ahogyan manapság újra meg újra ismétlődnek, fölgerjednek Magyarország ellen a brüsszeli támadások. Mintha újra Európa bűnbakjává akarnának tenni minket. Száz éve – annyiszor elhangzott már – azon a napon, az aláírás órájában Magyarországon megállt az élet, és mindenütt zúgtak a harangok. Nekem most tán csak elsőként jutott eszembe, hogy újra emlékezzünk harangszóval is az évfordulón. Ez, hogy elsőként szóltam, aligha érdem, és alig több a véletlennél. A nagy munkát, a szívós, módszeres szervezést nálam sokkal alkalmasabb személyek, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tagjai, az egyházak lelkes emberei és hazaszerető magyarok végezték.

– Mit érzett június 4-én 16.30-kor, amikor megszólaltak a harangok?

– Megrendültséget, szomorúságot és tán egy kis reményt is. Nehéz ezt szálaira bontani.

– Egy kicsit a KÉSZ-en kívüli munkásságáról is kérdeznénk. Miért a pszichiátriát választotta annak idején hivatásául?

– Egyrészt meg voltam már „fertőzve” akkor is az irodalommal, de nem is mint alkotó, inkább mint mániákusan olvasó, könyv iránt rajongó ember, másrészt orvostanhallgatóként benne voltam a szegedi Elmeklinika egyik diákkörében, ahol megrázó volt látni az elesetteket. Ez a kettő kapcsolódott valamiképp össze, naiv módon hittem a kulturált beszélgetésekben, hogy ez a pszichoterápiákba beépíthető, ami a tömegrendeléseken persze gyakran csak vágy maradt.

– Békésen az ön nevéhez fűződik a Pszichiátriai Gondozó megszervezése. Mit jelentett mindez a város életében?

– Úgy tűnik, szükség volt ránk, személyünktől függetlenül a lelki segítségre. Hogy mennyire, azt a mára Békésen is szép számmal kibontakozott családsegítő, szociális, pszichológiai szolgáltatások, intézmények mutatják.

– Ha jól tudom, verseket is ír, többkötetes szerző. Erről mesélne egy kicsit?

– Weörös Sándor valahol ezzel a szóval üt orrul minket: „ne fontoskodjatok!” Nagyon fontos tanács, gyakran rettentő nehéz betartani. Valóban megjelent pár kötetem, de sajnos ritkán és keveset, és, mi tagadás, változó tehetséggel írok. Az első, még Szegeden megjelent írások eufóriáját és a korábbi Békési Újságok szerzői örömét, hangulatát már nehéz életre kelteni. Ahogy az ezerszer áldott ifjúságét is.

– Pezsgő, folyamatosan újításokban gondolkodó ember. Hogyan telik a szabadideje?

– Maradtak kiolvasatlan könyvek, hajaj, de még mennyi, föl nem tett lemezek, és a Körös, ha jó idő van. Az öregedés nyűgei, a test karbantartása sok időt elvesz. A családunk – a vidéki ember gyakori végzeteként – eléggé „szétszóratott”: három felnőtt gyerekünk, öt unokánk s a napokban kilencvenöt éves édesapám négyfelé laknak, így váltakozva érezzük a hiányukat, s a találkozások adta ritka beteljesülést. Áldhatja a sorsát, akinek csak a szomszéd utcába kell benyitnia, hogy találkozzék a szeretteivel.

Újítások fűződnek a nevéhez

Dr. Szuromi Pál általános orvosi diplomáját 1971-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerezte. Ezt követően 1977-ig a Gyulai Kórház II. számú Ideg- és Pszichiátriai Osztályán dolgozott, 1975-ben pszichiáter szakvizsgát tett. 1977 májusától a békési Rendelőintézet Ideggondozó Intézetében folytatta munkáját, az intézményt 2006. április 30-ig, 29 éven át, nyugdíjazásáig vezette. Mai is aktív. Nevéhez fűződik Békésen a pszichiátria gondozó megszervezése. Nagyfokú szociális érzékenység és számos újítás jellemzi tevékenységét. 2008-ban Békés Városért kitüntetéssel ismerték el.