Három évtizede épít közösségeket a csabai szakember

– Miként lesz egy rajz–földrajz tanárból a megye egyik legismertebb közösségszervezője?

– A nyíregyházi főiskolán 1992-ben végeztem tanárként, de már az ott eltöltött évek alatt is folyamatosan szerveztünk programokat, kirándulásokat. A diplomát követően a hivatásomban helyezkedtem el, s közben 1994-ben az épülő házunk udvarán rendeztük meg az első kézműves-alkotótábort hatvan résztvevővel. Később ennek a közösségnek jogi hátteret adtunk, amelynek eredményeként létrejött az Életfa Kulturális Alapítvány. Nyári táboroztatásokat, konferenciákat hívtunk életre, s persze közben tanítottam. 2003 több szempontból is sorsfordító év volt, hiszen befejeztem a posztgraduális képzést az Iparművészeti Egyetemen, és akkor hagytam abba a tanítást.

– Tanárembert nehéz elképzelni tanítás nélkül…

– Én is szerettem a közös munkát a fiatalokkal. A Ruhaipari Szakközépiskola iparművészeti tagozatát vezettem ekkoriban, és máig örömmel gondolok vissza a 2002-ben megtartott alkotóhétre. A program ma is megállná a helyét, én pedig a tanítástól sem szakadtam el. A felnőttképzésben ezután is részt vettem. Vonzott azonban az új kihívás, így 2003-tól 2008-ig a megyei művelődési központban már rendezvényszervezőként, illetve közművelődési szakemberként dolgoztam, majd a békési Kecskeméti Gábor Kulturális Központ igazgatója lettem.

– Szinte pontosan tíz évet töltött el a békési intézmény élén, mire gondol vissza legszívesebben?

– Igyekeztem a legkorszerűbb módszereket meghonosítani a kulturális központ irányításában. 2011-től három alkalommal minősített intézmény lettünk, ami országos elismerésnek számít. Teljes átalakuláson mentünk keresztül egy másfajta gondolkodásmód mentén, többszemélyes csapat állt össze, fejlődő pályára állt a művelődési ház.

– Érdekes volt hallani, hogy minden rendezvényszervező munkatársát arra kérte, hogy legalább egy olyan programot szervezzen évente, ami az adott szakember hobbijához kapcsolódik. Miért döntött így?

– A belső motivációt szerettem volna erősíteni. Ha ez létezik, akkor egészen másként működik minden, mintha valakit csak a külső erők ösztönöznek. Persze van egy munkánk, de mindez több is annál, hivatás és részben küldetés is, ami belső motiváció nélkül nem működhet.

– Szűk két éve újabb fordulatot vett az élete, hiszen létrehozták a Kollabort, az Ember és Környezete Természettudományos Élményközpontot Békéscsabán…

– Békésen öt éven át szerveztük a Közösség, média, művelődés című konferenciát, amelyen például arról is szó volt, hogy milyen egy 21. századi közösségi tér. Itt született meg a Kollabor ötlete is, amit pályázati támogatással alakítottunk ki. Természetesen mindez köt is minket, de miközben megvalósítjuk vállalt feladatainkat, terméket és szolgáltatást is fejlesztünk a háttérben. A központnak jelenleg négy funkciója van. Oktatótér, ahol 21. századi ismereteket közvetítünk elsősorban gyerekeknek, de felnőtteknek szintén. Közösségi tér is egyben, amely rendezvényeknek, eseményeknek ad helyet. Az egészségügyi veszélyhelyzet kapcsán prototípus-készítő, szériagyártó-hellyé váltunk. Közel hétszáz arcvédő pajzsot gyártottunk megyei egészségügyi szakemberek részére. A negyedik funkció mindezek csomópontja, vagyis, hogy miként lehet eljutni az ötletből a megvalósításig, a közvetlen értékteremtésig. Vidéki makerspace, digitális műhely lettünk.

Igazán sokoldalú személyiség

Koszecz Sándor sokat foglalkozott népmesékkel, a Magyar Olvasástársaság elnökségi tagjaként 2006-ban elsőként szervezte meg a népmese napját. A közelmúltban az Input Program területi koordinátora lett. Feleségével négy gyermekük van. Anna lányuk dietetikus, Attila a Kodolányi főiskola gazdálkodásmenedzsment szakjára jár. Csaba a Pécsi Egyetem elektronikus zeneszerzés szakára jár, Emese a békéscsabai evangélikus gimnáziumba.