Brindás János olimpiai bajnokokat nevelt ki

– A Papi becenév honnan ered?

– Voltak olyan tanítványaim, akiknek a szülei nemcsak odafigyeltek arra, mi lesz a gyerekből, hanem rendszeresen tartották velem a kapcsolatot, hogy becsülettel járnak-e a fiúk gyakorlatra, napról napra miként teljesítenek. Prohászka Bélát és Ambrus Györgyöt emelhetem ki, a szoros kapcsolat miatt második apjuknak tekintettek, és ők ragasztották rám a Papi nevet. Nekik ezt megengedtem a séf úr helyett.

– Többszörös apuka és nagypapa, tehát a név a családban is igaz.

– A három fiam közül Jani viszi tovább a szakácsmesterséget, Gyuri a Gyulahúsnál dolgozik, Roland pedig kályhákat készít. Az unokáim közül Lotti nyolc hónapos, Patrik öt-, Emma hat-, Orsolya tizenhét éves.

– Ha összejön a család, mit főz számukra?

– Az előétel jércesalátával töltött őszibarack, ezt paprikás csirke követi túrós galuskával, desszertként pedig somlói galuska kerül az asztalra. A magam kedvence a vörösboros marhalábszárpörkölt vadkacsacombbal.

– Úgy tudom, sokszor ezt azért nem egyedül fogyasztja.

– Nagyon jó barátom már 25 éve Torkos Florin, az Aradi Centrál Hotel tulajdonosa. Időnként idetelefonál, hogy átugrana egy marhapörköltre vagy babgulyásra. Az sem gond, ha hárman-négyen jönnek. Többször pedig mi megyünk hozzá Aradra.

– Gasztroolimpiákra és -vébékre is együtt járnak. Az önök idejében a versenyzés nem adatott meg?

– Nekünk már az nagy élmény volt, ha Pestre eljutottunk, és megtapsoltuk a villamost. Komolyra fordítva a szót, amikor Tóth József volt a megye vendéglátó igazgatója, többször megadatott, hogy a főváros nagy szállodáiban főzzünk. Tudásunkat, ételeinket bemutathattuk Szlovákiában, Romániában és az akkori Jugoszláviában is. A pesti séfek mesélték, hogy ők Nyugat-Európába, sőt, Japánba, Kínába is járnak versenyekre. Nálunk az első séf, aki versenyezhetett a magyar válogatott tagjaként az erfurti olimpián 1998-ban Prohászka Béla volt. 2006-tól a culinary team képviseli a megyét, Béla mellett Ambrus Gyuri is egyéni olimpiai bajnok lett. Mint egykori tanítómesterüket, engem is nagyon boldoggá tettek.

– Ön szerint az új gasztronómiai trendek mennyire építhetők be a Békés megyei éttermek étlapjaira, valamint a családok főzési szokásaiba?

– A Békés megyei gyomrot jellemzően nem ezekre találták ki. Nehéz ezeket az ételeket eladni, mert nálunk egy a lényeg, az étel jó és sok legyen. Berendezések, hozzáértő szakácsok is szükségesek, hogy az újgasztronómia alkotásai teret nyerjenek. A kiváló, hagyományos magyar ételek is munkaigényesek, de otthon a háziasszony inkább ezeket választja, mint a kísérletezést, a biztosra megy.

– Egy jó séfnek ön szerint mik az ismérvei?

– Tisztességesen kell bánnia, beszélnie a munkatársaival, a beosztásokat úgy kell elkészítenie, hogy az mindenkinek jó legyen, amennyire ez lehetséges egy konyhán. Rendszeresen kérdezze meg a többieket, van-e valamilyen problémájuk, és a szabadnapjukat se mindig akkor adja ki, amikor következik, hanem amikor a kollégának szüksége van rá. Természtesen jól főzzön, és megfelelő étlapot tudjon összeállítani.

– Ön mindezt jól végezte, ezért is kapott életműdíjat. Miként fogadta?

– Először meglepődtem, aztán nagyon megörültem, és végigszaladt rajtam a 48 esztendő munkája.

Névjegy

Brindás János 1952-ben született Kétegyházán. Ott járt általános iskolába, majd Gyulán érettségizett. Szakácsnak Gyulán, a Komló Szállóban tanult Gyepes Zoltán kezei alatt. Melegkonyhás üzletvezetői végzettséget is szerzett, mesterszakáccsá 1992-ben avatták. A gyulai Park Étteremben először séfhelyettesként, majd főszakácsként dolgozott. Ezt követően, 1986-tól a mezőgazdasági szövetkezetek üdülőjének éttermében volt séf és élelmezési osztályvezető.