Papírdarvakat készítettek ötletére

– Bár sosem volt kimagasló kézügyességem, valószínűleg már gyermekkoromban is hajtogattam papírrepülőt vagy éppen sótartót. Érdekelt és közel is állt hozzám ez a tevékenység – mesélte lapunknak Fábián Zsolt. – A ’80-as évek végén már népművelőként játszóházakat szerveztem gyerekeknek, és igyekeztem számukra minél színesebb, az átlagostól eltérő foglalkozásokat életre hívni. Ekkor építettem papírból az első sárkányt, és ebben az időszakban került a kezembe az első origamikönyv. A Japánból származó papírhajtogatás fejleszti a finom motorikus mozgást, a kreativitást, a térszemléletet és alapszinten különösebb kézügyesség sem szükséges hozzá, viszont sikerélményt ad. Már csak ezért is igyekeztem minél több óvodáshoz, iskoláshoz eljuttatni. Egy békéscsabai ismerősön keresztül eljutottam az akkor alakult kecskeméti origamikörhöz, és a kezdetektől tagja vagyok a Magyar Origami Körnek.

– Sőt, már évek óta elnökhelyettese is a szervezetnek. Miként sikerült a közművelődésbe beilleszteni az origamit?

– Amint az előbb már említettem, a játszóházakban a kezdetektől keresett tevékenységnek számított az origamizás, amivel ekkor országos szinten még nem igazán foglalkoztak. Már a kilencvenes években két füzetem is megjelent a témában, a papírhajtogatást és talán engem is megismertek. Mezőberényben, bár sajnos állandó origamiszakkör nem jött létre, de mindig működött kézműves szakkör, aminek keretében ezek a foglalkozások is helyet kaptak. Ha a jövőről beszélek, akkor érdemes megemlíteni, hogy a közelmúltban Békésen elindult egy origamiszakkör, ahová havonta egyszer átjárok. Egy pályázat részeként pedig Bélmegyeren, Muronyban és Mezőberényben hetente tartok iskolásoknak foglalkozásokat.

– Egy alkalommal több mint negyvenezer papírdarvat hajtogattak az ön ötletére országszerte.

– 1995-ben volt a hirosimai atomkatasztrófa ötvenedik évfordulója. Valóban az ötletemre tette közzé a Magyar Origami Kör azt a felhívást, amelyre összesen 40 ezer papírdarvat készítettek el országszerte. Japánban ezek a madarak a béke jelképének számítanak, így a kezdeményezés is ezt az eszmeiséget hirdette. Számomra a hajtogatott papírmadarak magas száma mellett azért is nagyon emlékezetes az esemény, mert az akkor háború sújtotta jugoszláv területekről is érkeztek papírdarvak. A kísérőlevélben megírták, hogy mennyire szeretnék, ha náluk is béke lenne.

– Reál szakra készült. Miért kötött ki mégis a népművelés állandóan változó humán területén?

– Valóban szerettem volna vegyész, illetve matematika–fizika szakos tanár lenni, de az élet másként alakította a sorsomat. 1981-ben csöppentem bele a közművelődésbe, az akkori igazgatónő, Nagy Ferencné hívott el az intézménybe, s akkor a szocialista brigád klubjától a nyugdíjasklub programjáig több területen kellett dolgoznunk. Számomra azonban a legnagyobb örömet az jelentette, ha gyerekekkel dolgozhattam, ha ennek a korosztálynak szervezhettem rendezvényeket. Előbb egyébként tanító-népművelő, majd informatikus könyvtáros végzettséget szereztem. Soha nem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam, bár az élet alapjaiban változott meg az elmúlt több mint három és fél évtizedben. A ’80-as években még VHS-kazettán vetítettünk filmeket a látogatóknak, ma már erre nincs igény. A számítógépet is a legtöbben otthon használják, de azért szerencsére mindig tudunk újat mutatni. A legtöbbeket a nagyrendezvények, mint a Berényi Napok, a disznótoros esemény vagy a töltöttkáposzta-fesztivál vonzza, de örülök, hogy a kis közösségek is jól működnek a művelődési központban.

Táncol, fotózik és horgászik is

Fábián Zsolt rendkívül sokoldalú személyiség, amit jó néhány hobbija is jól mutat.

– Sok mindenbe belekapok – mesélte mosolyogva. A szakember sokat fotózik, fotózott szabad idejében, több díjat is nyert képeivel. Horgászni is szeret, bár erre kevesebb ideje jut. A tánc is közel áll hozzá. Mostanában a salsával és a bachatával foglalkozik többet.