Még Picasso is neki ítélte a rangos elismerést

– Mennyire kell tartaniuk öntől a halaknak?

– Nem túlságosan, mert nem nagyon jut idő a hobbimra, a horgászatra. Azért a magam készítette edényekben időnként főzök halászlevet, mert ez az egyik kedvenc ételem a mezőtúri topogó mellett, mely egy szalonnás, lebbencstésztás finomság.

– Szó mi szó, nem topog egy helyben, mindig hallani, hogy valahol az országban valamin dolgozik. Említene néhányat?

– A Jászság Népi Együttesre joggal büszke Jászberény, két méter magas táncospárszobrot készítek számukra a Zagyva-partra. Békéscsabára vagy Gyenesdiásra születhet meg A magyar Golgota, amit fakeretben zománcképek alkotnak. Békéscsabán a Korzó téri Időfa után A vonallal írt Magyarország művészeti programot kívánom még megvalósítani. Ma már minden digitálisan történik, de ha az írást, a vonalakat elhagyjuk, önmagunkat veszítjük el. Pedig minden vonalakból tevődik össze, elég, ha a térképen az úthálózatot, a vasúti vagy folyóvonalakat nézzük. A vonal olyan, mint a cérna, összeköt.

– A magyarsághoz kötődése művészetében, tetteiben is benne van. Nagy tisztelője Tőkés László püspöknek, és tudom, büszke egy önnek címzett mondatára.

– Valóban így van, a születésnapjára egy kerámia országalmakehellyel leptem meg, és azt írta, soha egy kitüntetésnek sem örült annyira, mint ennek. Nagyon jó barátom volt Makovecz Imre építész, elkészítettem kerámiából és bronzból a portréját. A fia azt mondta, senki nem fogalmazta meg még így az édesapja lényét, kisugárzását. Mindezek jólesnek egy ­művészembernek.

– Aki 80 esztendősen is tanítja az utódokat.

– A Mezőtúri Református Főgimnáziumban tanítok vizuális kultúrát. Azt mondtam, ezt a tanévet végigviszem, aztán maradok csak az alkotásnál. Az egyik kollégám mondta erre: Győző, korai lenne 60 évesen abbahagynod a tanítást. Persze, más, ahogy esetleg kinéz az ember, és más, amennyi a kora valójában.

– Miért éppen a kerámiát választotta?

– A Kossuth-díjas Gorka Gézát kérdezték egykoron, hogy mi a kerámia. Megvakarta a fejét, és azt válaszolta, kicsit grafika, kicsit festészet, kicsit szobrászat, és amivel mindez több, az a kerámia. A művészet számos ágát gyakoroltam, de az igazi szintézist a kerámiában találtam meg. Vezető tervezőként dolgoztam a hódmezővásárhelyi majolikagyárban, de említhetem a Mezőtúri Fazekas Szövetkezetet, a Hollóházi és az Alföldi Porcelángyárat, a svájci Kuntner Kerámiát. Ugyanakkor nem csak kerámiában gondolkodom, az adott témához kell a műfajt megtalálni, versben sem lehet elmondani egy színművet.

– Békéscsabára hogyan ­került?

– Az akkori városvezetés hívott dolgozni Aradszki János tanácselnökkel az élen. Ismerték az addigi munkáimat, és számos megbízást kaptam. Virágzott a művészeti élet, Gaburek Karcsi, Ezüst György baráti körébe tartozhattam. Schéner Miska bácsi szerint feleségem, Ági, aki 1998-ban hunyt el, készítette a városban a legjobb kávét. Reggelente rendszeresen nálunk kávézott a mester, jókat beszélgettünk. A Kner Nyomdának nyomatokat terveztem, és egy országos művésztelep ötletével kopogtattam be Huszár Mihály vezérigazgatóhoz. Zöldutat adott, és létrehoztuk a művésztelepet, ahol a könyvillusztráció, a dizájn, a csomagolástechnika és a plakát játszott főszerepet. Az is szép emlék, és nem is túl távoli, amikor a 75. születésnapomhoz kötődően újra bemutathattam munkáimat a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. Békéscsabát egyébként soha nem hagytam el, ide mindig hazajövök.

– A gyermekei mennyire viszik tovább az apai örökséget?

– Ildikó grafikusként a Mesés Budapest programot dolgozta ki, valósította meg, képgrafikái díszítik a magyar nagykövetség falait Tallinban és Rigában. Attila restaurátor, és Szentendrén Antik Centrum néven vállalkozást is működtet, gyönyörű rézvereteket készít bútorokhoz. Nóra belsőépítész, most egy budai lakópark adja neki a legtöbb feladatot. Egyedül Ági áll távolabb a művészettől – pedig nagyon tehetséges volt –, ő közgazdász diplomát szerzett.

– Önre valóban igaz, hogy fáradhatatlan, hiszen állandóan nyüzsög, ötletel, dolgozik ­valamin.

– Abban fáradnék el, ha egy helyben kellene ülnöm. Reneszánsz típusú embernek tartom magam, mindig az újat keresem, vallom, hogy folyamatosan meg kell újulni, az alapokra építkezve. És én nagyon jó alapokat kaptam a mestereimtől.

Névjegy

Takács Győző 1938-ban született Szegeden. Budapesten, az Ybl Miklós Magasépítő Technikumban érettségizett, a budapesti Derkovits Képzőművészeti Körben kezdte e téren tanulmányait, folytatta a Képzőművészeti Főiskola előképzőjében, majd a szegedi tanárképző főiskolán szerzett rajz szakos diplomát. Olyan mesterektől tanult, mint Barcsay Jenő, Sikota Győző, Lelkes István, Fischer Ernő, Vinkler László, akiknek a kisujjukban volt a képzőművészet minden csínja-bínja.

Tizenöt évig Makón tanított, szakkört vezetett, megszervezte a Marosmenti Művésztelepet. 1975-ben került Békéscsabára, ahol létrehozta az Országos Grafikai Művésztelepet. Harmadik, az előző kettőhöz hasonlóan ma is működő nemzetközi művésztelepét Természet és ember néven Mezőtúron hívta életre. Három lánya, egy fia van, és hét unoka is bearanyozza az életét. Takács Győző jelenleg párjával, Icuval Mezőtúron él, de Békéscsabán is itthon van.