BEOL

A Galiba-napok helyszínén finom illatok terjengtek szombaton. Két liba egy bográcsban — így hirdették meg a főzőversenyt. S készültek is a finomabbnál finomabb étkek. Prohászka Béla Venes-díjas mesterszakács, a zsűri elnöke elégedett volt a 20 csapat teljesítményével. Fenséges libaétkek készültek. Az egyik sátorban a finom illatok hatására még a bajszukat is pödörték a versenyzők.

Szó szerint. Merthogy volt nekik mit pödörni. Az újkígyósi Nagy Balázs, valamint budapesti barátai: Szilágyi Péter, Bajkai István, Mudri Péter, Szentpály-Juhász Imre, Szentpéteri István a Magyar Bajusz Társaság tagjai, többen bajuszkirályok is.

— Meghívtam a barátaimat a Galiba-napokra — mondta Nagy Balázs, aki két éve tagja a társaságnak. Katona kora óta visel bajuszt.
— Látja ezt a fotót — mutatott egy 1915-ös régi felvételt. — Akkoriban egy férfi szinte elképzelhetetlen volt bajusz nélkül — mondta Nagy Balázs, akitől megtudtuk, hogy a magyar bajusz szájközépig ér, lefelé és felfelé is pödörhető, attól függően, hogy milyen a viselője hangulata.

Megjegyezzük, a Galiba-napokon résztvevő bajszosoké felfelé pöndörödött, mivel igen jól érezték magukat a békési városban.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Jelmondatunk: „Nemcsak szőr a magyar bajusz!” Amióta magyar ember létezik, mindig bajuszt hordtak a férfiak, kivéve az utóbbi kétszáz évet. Ma már szinte látványosságnak számít — ezt már Szilágyi Péter, a társaság alapító tagja, ügyvivője mondta. Mudri Pétertől megtudtuk, a napja bajuszpödréssel kezdődik, ami mindössze 1-2 perces elfoglaltság.

Bajkai István bajuszpödrőt is használ, amit egy 1907-es recept alapján készíttet a patikában. Szentpály-Juhász Imre, Bajkai István és Szentpéteri István egyet értettek: egyikük sem divatból hordja a bajuszt. Hozzá tartozik a magyarságtudatukhoz.