Pálinkás napok

Már az első könyvemben színt vallottam, hogy a bort tisztán, a kolbászt meg a pálinkát piszkosul szeretem. Ez 2007-ben volt, akkor már túl voltunk néhány Gyulai Pálinkafesztiválon. Az elsőt 2000-ben tartották, akkor, amikor a pálinka valódi értékét még nem igazán fogadták el az országban. Az akkor kisüsti fesztiválnak hívott rendezvény számított az elsőnek, amely felvállalta ennek a nemes nedűnek a népszerűsítését.

A pálinka ma már hungarikum, nemzeti kincs, a fesztivál pedig Gyula városának egyik legnagyobb turisztikai attrakciója is. A szakma és a közönség is nagyra értékeli, határon innen, és határon túl. Újra egyre többen főznek, illetve főzetnek pálinkát, a fiatalok körében is sláger lett, mindenki büszke a saját nedűjére. Főként, ha a gyümölcsöt is maga szedte hozzá.

Pálinkaklubok alakultak, és itt a tagok nemcsak a hagyományos, hanem a különleges italaikat is bemutatják egymásnak. Sőt, a pálinkát már egyre többen az ételkészítéshez is használják, régen ez elképzelhetetlen volt. Az a mondás is tartja magát Békésben, hogy pálinkának és kolbásznak mindig lennie kell otthon. Azért is, hogy ha váratlan vendég toppan be, legyen mivel megkínálni.

Gyula a fesztivállal Magyarország pálinkafővárosa lett, és péntektől vasárnapig most is sokan kóstolgatják a jobbnál jobb nedűket, szórakoztató programok mellett. Lehet, hogy több mindenben lemaradunk az ország gazdagabb részeihez képest, de pálinkában és kolbászban továbbra is erősek vagyunk.