Valódi fény

Ráérősen kinéztem minap az ablakon, gondoltam, belehallgatok a fekete rigók énekébe. Éppen akkor suhant el előttünk egy fiatal, biciklis srác. Jó harmincas tempót nyomott, ami azért volt hajmeresztő, mert egyik kezével sem  fogta a kormányt. Sőt, az utat sem nézte, menet közben inkább „nyomkodta” a mobiltelefonját. Alig merem leírni: fülhallgató is volt a fülében; igazi Sehallselát Dömötörként hasított. Nem hiszem, hogy hallgat a szüleire, vagy olvassa a baleseti híreket, pedig kellene. A nap már lemenőben volt,hangosan megjegyeztem; legalább a világítását bekapcsolta. Tény, hogy a biztonsághoz az még vajmi kevés. Valódi fény kellene, leginkább a haja alá.