Bab, borsó

Hogy itt mindenki zöldborsólevest akar főzni?! Rajtam kívül, de az asszony kiküldött a csabai piacra vasárnap délelőtt. Vállaltam, mert akkor nincsenek olyan sokan, könnyebb parkolni, kevesebb stand van nyitva, nem kell végigjárnom, hogy mi, hol olcsóbb. Szóval, zsenge zöldborsó volt az asszony kívánsága, de sehol nem találtam. Mindenki azt mondta, a szombati piacon elvitték.

Nem csüggedtem, kimentem a Lencsésire, mert tutira vettem, hogy ott lesz friss, zsenge zöldborsó. Mindenhol elmondák, hogy elvitték az utolsó hüvelyig. Volt viszont friss zöldbab, hívtam is az asszonyt, jó lesz az levesnek, zsenge és friss, és semmivel nem olcsóbb a borsónál. Egy kilót mindkettőnél bőven 1800 fölött árultak. Jó-jó, olcsóbb, mint a kolbász kilója, de a kettő, akarom mondani, a három, nem vethető össze. Mondjuk, a zöldbablevesbe nagyon illik a kolbász.

No, de a borsóról szól a nóta. Nincs elég belőle, legalábbis nekem nem jutott. Mindenhol azt tanácsolták, vegyek konzervet. Mármint, amiben borsó van. Levesnek az is jó. Egy előnye biztos van, hogy kevés a zsenge zöldborsó a piacon. Egy leveshez kilupkálni – mint szilvát a magjától – hosszadalmas és unalmas tevékenység. És ez nem olyan, mint amikor gyúrod a kolbászt, és tudod, elég lesz egész évre. Elméletileg.

Magunk közt maradva, a friss zöldbabot ugyanúgy meg kell pucolni egy leveshez, főzelékhez, mint a borsót. Na, ezért van a kamrában felakasztva több szál kolbász. Ezekkel nem kell annyit bajlódni.