Sárgaláz

Ártatlan vagyok. Legalábbis, ha a kocsimmal megyek. Még ha hibázok is. A fehér ugyanis az ártatlanság színe, és az autóm ilyen. Nem akarom eladni, mert jól elvagyunk, mindig elvisz A-ból B-be, ezért tartom. Lehetne sokkal márkásabb, de akkor csak izgulnék miatta. Az enyémbe viszonylag olcsó az alkatrész, ha még létezik olyan szó, hogy olcsó.

Az első autóm egy Trabant kombi volt. "É. kék" színű. Szerintem égszínkéket jelentett, de lehet, hogy élénk kéket. Vagy „égő vele járni kéket”. Akkoriban azonban örültünk, ha legalább az jutott. A rendszáma betűire is emlékszem. Onnan jegyeztem meg, hogy tej betűi, keverve. Vagyis ETJ volt. A hárombetűs szavakról jut eszembe. Mi az, három betű, és sör van benne? Bót.

No, de vissza a színekre, ugyanis azért ragadtam tollat, akarom mondani, gépet. Meghökkentem, amikor azt olvastam, hogy a sárga autók őrzik meg legjobban az értéküket. Egy átlagos új autó három év alatt 22,5 százalékot veszít értékéből, de a sárga autók mindössze 13,5 százalékot, ami jelentős nyereséget jelenthet egy használt kocsi eladásánál. A sárga, bézs, narancssárga és zöld autók értéke húsz százaléknál kevesebbet csökken, míg egy, barna, fekete és aranyszínű autó a legtöbbet veszít az árából: három év alatt több mint hárommillió forintot, százalékban kifejezve akár 25–26-ot.

A magyarázat egyszerű: többen akarnak ilyet, mint ahány sárga eladó van a használtautó-piacon. Ha pedig már piac, szerintem az is árfelhajtó, hogy nyáron a színe jobban megy a sárgadinnyéhez.

A sárga autók őrzik meg legjobban az értéküket.