Húsvét, piac

Ez már húsvét hete. Szét is néztem a csabai piacon. Vásárlás lett belőle, de nem biztos, hogy az újhagyma, a piros retek és a paradicsom kibírja az ünnepig. Van otthon ugyanis kolbász és szalonna. A sonkát pedig éppen azért csak csütörtökön veszem meg, nehogy hozzányúljak. Bár ebben ott a veszély, hogy a legszebb darabok elfogynak a piacon. Jobb tehát, ha az asszony szerzi be, és elém csak akkor kerül, amikor már főzni kell.

A csabai piacon érdekes dolgokat is hall az ember, és nem csak húsvét kapcsán. Az egyik standnál hallottam, hogy miért megy a görögdinnye, amikor még messze a hazai szezonja. Megfigyelése és a neki elmondottak szerint kívánják a terhes nők. Erre csak azt tudom mondani, bárhonnan is jön az a dinnye, legyen elég belőle.

Itt a fásítás ideje is, de nem a reteknél és a karalábénál. Azt is megtanultam, hogy kell piros retket választani. Nem biztos, hogy a legnagyobbal járok a legjobban. A salátánál sem kell feltétlenül letenni a voksomat a fejes mellett, hiába tartom magamat jó fejnek. Ott a jégsaláta is, tovább bírja. Nálam biztos, főként, ha megfőtt, és kihűlt a sonka, meg a lében főtt tojás és kolbász.

Mi, szlovákok így szoktuk. Igaz, hogy keveset beszélek szlovákul, de ahogy mondják, annyit igen, hogy nem adnak el. Mindez onnan jutott eszembe, hogy Békésben már ott tartunk, felére esett vissza a magukat szlovákoknak vallók száma.

Majdnem azt írtam, hogy szárma. Mert nálunk így hívják szlovákul a töltött káposztát. Egyik unokatestvéremnél ezzel várnak Kondoroson, locsolkodáskor. Jobban bejön, mint a mikrozöldség.