Iparoshiány

Az interneten több békéscsabai bejegyzésben is olvastam ilyen kérdéseket: ki tud jó asztalost, villany-, víz- gáz- és fűtésszerelőt, lakatost, bádogost, festőt? Ajánlottak is neveket, de korántsem biztos, hogy a mesterek azonnal vagy rövid időn belül menni tudtak, mert iparoshiány van nálunk.

A Békéscsabai Ipartestület taggyűlésén hangzott el, elidősödött az iparosság. Igyekeznek ugyanakkor az utánpótlást a képzőintézményekkel együtt kinevelni, de aztán sokan pályaelhagyók lesznek vagy elmennek jobb pénzért Budapestre, külföldre. Feleségem is vadássza a mestereket, mert Murphy mindig szolgálatban van. Ami elromolhat, az el is romlik. Természetesen a legrosszabbkor. (Mondjuk, mikor romlik el valami jókor?)

Az asszony ugyanakkor profi, valakit mindig leakaszt, de általában nem ő az álma a szakiknak. A kisebb javításoknál ugyanis – érthetően – jobban szeretik a nagyobb felújításokat, korszerűsítéseket. A lakosság zöme viszont mostanában csak a működőképesség biztosítására költ. Lukoviczky György, a Békéscsabai Ipartestület elnöke mondta, tagjaik ettől függetlenül minden munkát becsülettel, megbízhatóan, a lakosság megelégedésére végeznek el.

Persze, éppen az iparoshiány miatt vannak kontárok is, akikbe szintén belefuthat az ember. Nálunk is járt már Mekk Elek-díjas ezermester, az idősebbek még biztosan emlékeznek a népszerű bábfilmsorozatra. Mekk Elek mindent elvállalt, de a végén semmi nem jött össze neki. Szóval, egy jó mester aranyat ér. Főként, ha ráér.