Szívmelengető

Hatvan forintra már csak legyintünk, hirtelen csak akciós zsömle vagy kifli jut eszembe ennyiért. Hatvan forint ugyanakkor sok lehet, ha éppen annyi hiányzik egy bevásárlásnál.

Barátom mesélte, az egyik csabai áruházban a pénztárnál vette észre, hogy elszámolta magát, és kevesebb pénz van nála, mint kellene. Egy árucikket, ami 350 forintot tett ki, már nem tud kifizetni. Szólt is a pénztárosnak, hogy egy tétel lemarad, mert nincs kéznél annyi pénze, de kimegy az autóhoz, ahol van utánpótlás. Erre megszólalt a mögötte álló srác, hogy semmi gond, majd ő kifizeti. Barátom mondta neki, hogy nem kell, jótevője viszont kitartott felajánlása mellett, hozzátéve: ne foglalkozzon vele, azért vagyunk mi emberek, hogy ha kell, segítsünk egymásnak.

Feri komám kiemelte, nem az összeg, hanem a gesztus és a kedvesség volt a lényeg. Lehet azt mondani, hogy apróság, de valójában nem az. llyenkor mindig visszatér az emberekbe vetett hite, hogy annyi rosszindulat, acsarkodás, gonoszság közepette nem halt ki a jóság az emberiségből. Nyilván próbál ő is segíteni, ahol tud, de ez akkor is szívet melengető hatvan forint volt.

Jártam már én is úgy csabai nagyboltban, hogy nem futotta a készpénzemből annyi termékre, amennyit kipakoltam a pénztárnál, a kártyámat meg otthon hagytam. Ment egy kis számolgatás, hogy miket hagyjak ott. A mögöttem álló ezt nem nézte jó szemmel. „Haladjunk, haladjunk, ne tartsuk fel a sort, az idő pénz” – harsant fel. Hátranéztem, ő volt a sor. Feri sztorija ezért is szívmelengető számomra.