Szivattyú

Jókor kell, jó helyen lenni. Ha pár nappal ezelőtt a belgiumi Blankenberge településen tartózkodtam volna, fillérekért jutok üzemanyaghoz. Még a kígyózó sort is megérte volna kivárni. Történt ugyanis, hogy a városkában rendszerhiba miatt az automata töltőoszlop – ahol magad tankolsz, és magad fizetsz a terminálon keresztül – összezavarodott, és a normál ár helyett tizedannyiért tankoltak az autósok.

Szájról szájra terjedt a jó hír, hamar felgyűlt a sor, többen tehergépkocsival, kannákkal érkeztek. Az autósok első beszámolóikat 18 óra körül tették ki a közösségi oldalakra, az állomást pedig nagyjából csak 23 óra körül állították le, távolról. (Nagyon távolról, ha addig nem észlelték a dolgot.) Kiderült, szivattyúhiba miatt tartott az extra akció, és ez a pár óra hossza volt az, amikor nem az autósok szívtak az egyébként drága üzemanyag miatt.

Ma már nem érdemes Blankenbergébe menni Csabáról drága benzinnel, hiszen kicsi az esélye, hogy amikor odaérünk, újra elromlik az automata töltőoszlop. Az egész csak azért jutott eszembe, mert nem is olyan régen Békéscsabán nem azt nézték az emberek, mennyi az üzemanyag ára, hanem azt, hogy hol lehet még egyáltalán hozzájutni. Megszabták azt is, maximum mennyit tankolhatunk.

Jöttek, mentek a hívások, amelyik kúton akadt üzemanyag, ott is kígyóztak a sorok, a végének már nem is jutott. Ez is szivattyú volt, de nem olyan, mint a blankenbergei. Akkor megtanultuk, már nem is az ár számít, a lényeg, hogy legyen.