Hátha nátha

Lábadozok. Fekvő helyzetből már lábra tudok állni. Még nem a sarkamra, mert túl erős a gyengeség, de egyedül elmegyek a teámért. Mézes, citromos, meleg. Több jót nem tudok mondani róla. Nem hittem, hogy levesz a lábamról a vírus. Most meg eljutottam oda, hogy a teában, és a jó meleg ágyikóban bízom. Egyszerűen magához vonz az ágy. Pedig nincs benne senki. Mérem a lázam, vetekszik azzal, amikor még lázas ifjú voltam. Bő 38, de megy az majd lejjebb – nem úgy, mint a korom – mondom a dokinak a telefonba, hogy elkerüljem a vele való találkozást és az antibiotikumot.

Az asszony hozta a vírust Pestről, hát, ezért kár volt elmennie. Biztos talált volna itt, Csabán is. Mire ő rendbejött, én lerobbantam. Egyébként szó nincs arról, hogy vírusgazdaként néznék a feleségemre, amikor például ő szedi össze tőlem a bacit, mindig azt mondja: inkább tőled, mint egy idegentől. Korántsem sem biztos, hogy ő adta át nekem, annyi helyen megfordultam a karácsony előtti csúcsforgalomban, hogy bárhol kinézhetett magának ez a valami.  

Ha már menetkész leszek, Covid-tesztet is csináltatok. Szerintem nem az – hátha csak nátha –, de megadom magam a teszt eredményének. Egy a lényeg, valami kicselezte az immunrendszeremet. Mindezt csak azért írtam le, hogy vigyázzanak magukra! Hogy miként? Az állapotomat átélve egy a biztos, ezt tőlem nem tudhatják meg. Még azt se mondhatom, hogy ne engedjék a feleségüket Pestre. Talán annyit azért javasolhatok, engem most kerüljenek.