Vákuumkolbász

Békéscsabai barátom beruházott egy vákuumozó gépre. A kolbászt is így csomagolja, és teszi a fagyasztóba. Azt mondja, akár évekig megőrzi a színét, illatát, állagát és ízét. Néhány nappal felbontás előtt beteszi a hűtőbe, és a vákuumcsomagolás miatt a füstszagot nem veszi át a többi élelmiszer. Amikor kibontja, akkor sincs olyan veszély, hogy bármi füstszagú lesz, mert egy szál nem sokáig tart.

A minőségmegőrzés fontos más termékeknél is. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) honlapján láttam meg a Maradék nélkül programot. Abban pedig, hogy nem kell mindent kidobni, mert lejárt a minőségmegőrzési ideje. Ha bontatlan, sértetlen a csomagolás, és megfelelően tároljuk a terméket, hónapokkal vagy akár egy évvel később is fogyaszthatjuk. A fogyaszthatósági időnél ez nem így van, ez a romlékony áruk jelölésére szolgál, amiknél a lejárat után komoly egészségügyi kockázattal kell számolni. Ezekkel nem szabad kísérletezni, inkább dobjuk ki még akkor is, ha sajnáljuk elpazarolni.

A lakosság, a kereskedelem és a karitatív szervezetek számára egyaránt hasznos ez a hiánypótló ajánlás, amit ugyan korábban készítettek a lejárt minőségmegőrzési idejű termékek fogyaszthatósági határidejéről, de ma is aktuális.  Zsírtól, olajtól, az UHT tejtől a száraztésztáig, a lisztig, konzervig, fagyasztott árukig széles a lista, de más-más az időintervallum.

A vákuumozott kolbász nincs a listán, de hiszek a barátomnak. Főként abban, hogy hamar elfogy. Még mielőtt levákuumoznám.