Ecset nélkül (jegyzet)

A legfontosabbat tudom, a Mona Lisát Leonardo da Vinci festette. Előtte és utána is alkottak nagyot a szakma szerelmesei, nekünk Csabán Munkácsy a mindenünk. Emellett azonban rengeteg alkotó van széles e vármegyében, akit nemcsak itt, de az egész országban, sőt az egész világon jegyeznek.

Csütörtökön két esemény kapcsán is a festészet bűvkörébe kerültem. Béla Vali, volt kolléganőm festészeti gyűjteményéből nyílt kiállítás Békéscsabán, a megyei könyvtárban, utána pedig Csendes Ferenccel, a Magyar Kultúra Lovagjával beszélgettem, már a Hírlap szerkesztőségében. Mindkét, a festményekről, az alkotásról, a gyűjteményekről szóló előadást élvezettel hallgattam, és elgondolkoztam azon, mi lett volna, ha festő leszek.

Már az indulás nehéz lett volna. Az általánosban csak azért kaptam négyest rajzból, mert így közel álltam a kitűnőhöz. Ma is csak pálcikaembert tudok rajzolni, öcsém viszont rajztanár és művészetpártoló. Ezért is fogadta érdeklődéssel, hogy Vali hagyatékából milyen festményeket állítottak ki, amik akár meg is vásárolhatók.

Utána találkoztam Csendes Feri festőművész barátommal, aki áradozott nekem, hogy milyen csodálatos tanárai voltak Mokos Józseftől Koszta Rozóig. Úgy éreztem, ha nincs is egy Mona Lisám a falon, de érdemes belevetnem magam a művészet ezen ágába. Mert csodák születtek, jönnek létre folyamatosan. Ugyanakkor nem ez a lényeg, hanem az, hogy, amit látunk, szép. Mert érdek nélkül tetszik. Még ecset nélkül is.

Pálcikaembert tudok rajzolni, öcsém viszont rajztanár.