Kamradarab

Mindenki király az én szememben. Mármint, akinek van még tavalyi, idén év eleji vastagkolbásza. A királyoknál rossz alattvaló sem lehetnék, hiszen nem is készítettem. Valahogy mindig termett a pincében a rúdon. Ha az embernek nincs saját kolbásza, legyenek barátai.

Kolbász híján az a veszély sem fenyegetett, hogy az enyémet is zsűrizem a 26. Csabai Kolbászfesztivál bevezető attrakcióján, a csütörtöki, nemzetközi szárazkolbászversenyen. Ahova amatőrök és profik egyaránt neveztek. Már, aki féltve őrzött, dédelgetett a kamrájában egy-két versenydarabot.

A zongora-versenydarabokat is szívesen hallhatom, de nekem a hangversenyterem helyett a vályogkamra jön be, és nem egy barátomnál nyertem ilyen helyre betekintést. Belépőt sem kellett fizetni, pedig egy kamratárlat felért egy festészeti kamarakiállítással. Jó-jó, a kolbászok világába is betört a fagyasztó, amivel tartósítani lehet a betételi állagot, és amikor kiolvad, hasonlósan nagyon finom, de mégsem az igazi. Valahogy a kolbászon felnőtt orrom és szám is megérzi ezt. Hozzáteszem, akinek nincs megfelelő kamrája, annak még mindig ez a legideálisabb megoldás.

Békésben a disznótorszezon kezdete hagyományosan november 30., András napja volt. Jó ideje azonban Békéscsabán ez összekapcsolódik az október végi kolbászfesztivállal, melyet idén október 19-22. között tartanak meg. Annyi király lesz ott múltból és jelenből, amennyi a Föld összes királyságában nincs. Mondjuk, az ismertetőjelük nem is korona, hanem kolbász lesz.