A mi Sanyink

Ha nincs jó kedvem, felkeresem a közösségi oldalán Sanyi kakast, és máris felvidulok. Egyrészt a látványától, másrészt a bejegyzésektől. A békéscsabai, Munkácsy téri kakas Facebook-csoportjának természetesen tagja vagyok, és ha nem is napi rendszerességgel, de követem a vele történt eseményeket.

A csabai állatpiacról négy éve szökött meg Sanyi, és a Munkácsy téren talált otthonra. A környéken élők etetik-itatják kedvencüket, féltve gondozzák. A minap például aggódtak érte, mert kedvenc fa alatti hálószobáját két hajléktalan foglalta el. Hiába kukorékolt rájuk Sanyi, rá se hederítettek. Pár nappal később jó hírt közöltek, már csak hűlt helyüket látták a hajléktalanoknak, a kakas visszaköltözhetett.  

Békés vármegyén kívülről is a csodájára járnak, fényképezik, és ha úgy hozza kedve, pózol is a fotózáskor. Budapesti bejegyzésben láttam, hogy kulcstartóra is feltették Sanyi fotóját, hogy mindig velük legyen a távolból is. Egy 150 kilométerre élő, de Békésből származó rajongó írta, hogy amint az emberek, ugyanúgy az állatok között is vannak kiválasztottak. Élő példa erre Sanyi. Nem véletlenül szökött meg a gazdájától, mert ő nem arra született, hogy megegyék, sokkal többre hivatott. Arra, hogy gyönyörű látványával egy kis jóérzést, szeretetet vigyen azok szívébe, akik felkeresik.

A mi Sanyink – csak így hívja a többség. Amikor nemrég videóra vették, ahogy megszédült a melegtől, aggódó kommentek jelentek meg. Na, erre mondja valaki, hogy nem figyelünk oda a másikra.